2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Tegnap beszéltem telefonon életem első és eddigi legnagyobb
szerelmével. ’82-ben ismerkedtünk meg az E-klubban. Az első randi ’82 november
13.-án volt a Keletiben. Omega koncertre mentünk. A randi előtt lemosta a
kocsiját novemberben, hószitálásban… Imádta az autóit. Nagyon tudott rá
vigyázni és eszméletlen jól és figyelmessen vezetett mindig. Akkor járt a
BME-re a villamosmérnöki karra. Nagy tervei voltak. Én mellette szülésznőként
egy városszéli Szülőotthonban igen kicsinek éreztem magam. Amikor
megismerkedtünk 17 éves voltam. A fizika érettségimre Ő készített fel. Mindig
volt hozzám türelme.
Meggyőződésem, hogy senki de senki a világon nem ismer annyira engem mint Ő. Ha
profilozni kellene engem Neki kellene megtenni . Anyám meglepődne, ha Ő
elmesélné milyen is vagyok valójában. A gondolataimat tudta és 25 év után
tegnap is befejezte a megkezdett mondatomat. Többezer km.-t tettünk meg együtt.
Többször mentünk le autóval a bolgár tengerpartra. De volt olyan, hogy csak
beültünk szólt a zene és mentünk. Nyáron majd minden hétvégét a Zamárdi
nyaralójukban töltöttünk. Csodálatos idők voltak. Szerettük egymást. De
rosszul. Ott volt a két család is, hát nem sokat tettek az egybekelésünkért.
Aztán Ő 86-ban disszidált. Én nem mertem. Hosszú tépelődés volt, megyek nem
megyek? Féltem. Mi lesz Velem, ha… Nem bíztam benne. Attól féltem, hogy
egyedül hagy majd 18000 km-re az otthontól. Ő elment én maradtam. 25 évig élt
kint 3 éve települt haza a családjával. Akkor eljött és olyan volt mintha újra
24 éves lennék. Beültünk az autóba elmentünk az E-klubhoz és a többi szeretett
helyünket is végigjártuk.
Tegnap elmondta, hogy leukémiás. Leálltak a veséi. Túl van már az őssejt
beültetésen. Most várnak. Az orvos azt mondta arra a kérdésére mik a kilátások,
hogy: nincsen prognózis. Árnyéka önmagának. Ha elmegy elviszi a fiatalságomat.
Az emlékeimet. Nélküle olyanok lennének az emlékek mintha csak én képzelném
őket. Annyi kérdésem van még hozzá. Ő mindent megtudott értettni velem. Most
szenved. Felfoghatatlan. Egy kiváló ember, szorgalommal, becsülettel több
diplomával. Soha nem bántott senkit.
Tudom ez sok emberről elmondható akik hasonló szörnyű kórral harcolnak, de én
Őt ismerem. Engem ki fog igazából ismerni, ha Ő nem lesz? Senki, öregem senki.
Mégegy utolsó emléket ideírok: éjjel érkeztünk le a tengerpartra. A szállás
csak másnaptól volt érvényes. Leparkoltunk egy helyen, hogy megalszunk az
autóban. Azért lementünk a tengerre. Vaksötét volt csak a csillagok világítottak.
Fogtuk egymás kezét én ott csámpáztam mellette a magassarkú papucsban a süppedő
homokkal küzdve. Először csak a tenger hangját hallottuk meg. Azt a gyönyörű
semmihez sem fogható morajlást. Semmit nem láttunk csak álltunk a homokban és
füleltünk. Aztán kezdett kirajzolódni a fehér hullámtaréj. Jött egyre közelebb
egyre nagyobb lett és amikor partot ért nekicsapodótt a lábunknak. Senki nem
volt sehol. Csak az a rengeteg víz és mi. Leírhatatlan.
Reggel én ébredtem először a kocsiban töltött éjszaka után. Kiszálltam az
autóból és akkor láttam, hogy este egy nagyobbacska dombra álltunk elég messze
a parttól. Megint először csak a tenger hangját hallottam. Amikor a domb
széléhez értem hirtelen megláttam a TENGERT. Ott terült el a lábaim előtt. A
csodálatos kékségével, hullámaival betöltötte az egész látóhatárt. A lábaim elé
hozta.
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Ma megint megkaptam, hogy nem tudom mit keresek. Szerintem
meg a pasik nem tudják, hogy mi lehet az amit én keresek / érzelem/ .
Pontossabban mindig ezt mondják, ha Te kijelented, hogy nálad nem az ágyban
kezdődik az ismerkedés. Standard szövegeik vannak, esküszöm ez valami genetikai
dolog lehet náluk de egymástól korban, iskolázottságban, egzisztenciában
teljesen különbözö pasik és ugyanazt mondják…
D….nk? Nem. ÁÁ, Te nem is tudod mit akarsz.
Majd hosszan kifejtik, hogy miért fontos, hogy ez a “mozzanat” már az
első körben meg legyen. Ugyanazt mondják. Hihetetlen. Ezek genetikailag így
vannak kódolva.
Ha nem tudnak meggyőzni akkor jönnek a ” beszólások ” . Kaptam már
olyan levelet a nemleges válaszom után, hogy csak tátogni tudtam a szemtelen
soroktól. Nevetséges de akkor is. Mégiscsak nő vagyok és ha én nem anyázok egy
levélben sem akkor én sem várnék hasonlót.
Kértem ezeket a drága moderátorokat, hogy töröljék ki a 11. beírást mert ez a
hülye gép 2x küldte el ugyanazt, ráadásul utóbbiban még ki sem tudtam javítani
a hibákat. Nem tették meg. Biztos mert hétvége volt Aki meg elolvassa az gondolhatja,
hogy annyira azért nem jó, hogy 2x is itt álljon… Viszont elmondhatom, hogy
az egyik írásom már a második kiadást is megélte.
Kaptam levelet egy / nem így hívják , de gyakorlatilag ugyanilyen / Kiss
Bélánétól!?
A reglapon semmi, fotó nuku. Kiss Béláné. Nagyon kellet röhögnöm. Legalább, ha
Kiss Béla lenne. De Béláné? Hiába belémszeretett a Béláné.
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Hurrá vége a hétnek! Most jönne a hétvége ha nem
dolgoztam volna át. De már itt is van a hétfő! Hurrá! Fáradt vagyok és
rosszkedvű. A lányom szedte a sátorfáját és a barátjánál alszik, onnan mennek
iskolába. De még este tízkor elmentek a Tescóba rágót venni. Anélkül nem megy!
Nem tudom holnap honnan lesz uzsonnája de megkérdezni meg felesleges, mert azt
mondja, hogy belemegyek az aurájába. Majd nem eszik, szarul fogja érezni magát
és felhív a munkahelyemen: Anya szarul vagyok… Ez tök jó, mert segíteni meg
nem tudok.
Mennek szerenádozni is esernyőt nem vitt pedig holnap már lehet esni fog.
Mindegy az esernyő az nem védi a tornacipőjét az meg úgyis átázik.Ha nem
szólnék rá szerintem abban is aludna.
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Mára végetért a munka. Holnap folytatom. Gyönyörű idő van de
nem tudom kihasználni most. Feljöttem az oldalra, válaszoltam a levelekre és
megnéztem, hogy ki nézett meg : ))
Kicsit hervasztólag hatott, hogy majdnem több nő klikkelt rám mint férfi. Ugyan
miért?
Én igazából nem vagyok kíváncsi hölgytársaim reglapjaira, mert nem miattuk
vagyok itt. Az más, ha ide a blogba írnak valamit, annak örülök és válaszolok.
De annak mi értelme van, hogy egy nap 5x megnézi a lapomat? Ha írnak levelet,
ilyen is volt már, arra is szívesen válaszolok. Mert akkor tudom mit akar de
így? Na mindegy. Kinek a pap, kinek a papné…
Jó lenne elmenni és enni egy fagylaltot. Legalább három gombócost.
Tejszínhabbal… Mindezt 300000 kalóriáért!
Az egyik legkedvessebb filmem a Madison megye hídjai. Clint Eastwoddal és Meryl
Streppel.Imádom. Az tényleg nekem való. Nem hiszem, hogy hirtelen találnék
olyan férfiút aki látta volna. Jöhet még a Titanic az Elfújta a szél a
Casablanca a Szenvedélyek viharában az Angyalok városa a Ghost és még legalább
egy tucat ilyen. Jó bőgösek. Viszont van bennük érzelem. Ez a legfontossabb.
Ó! A micsoda nő! Imádom, olyan szépek benne mind a ketten. Julia Roberts és
Richard Gere. Beülök egy forró kakaóval a kanapé sarkába és elképzelem, hogy
rajtam van az a csodás piros ruha és engem repítenek át Amerikán egy opera
előadás kedvéért.
” Soha nem bántam veled kurvaként” mondja R.Gere a csajnak. ”
Kérem a pénzem, elmegyek” szól J. Roberts és közben már imádják egymást.
Hát ez gyönyörű. Lehet, hogy este egy film maratont kellene csinálni.
De reggel megint korán kelek, pihenni is kéne.
Nem tudom hányan vannak itt akik látták a Keresztapa című nagyszerű filmet. Aki
nem az szégyellje magát! Én az eredeti Marlon Brando filmről beszélek.
Állítólag a levágott lófej valóban megtörtént. Mégpedig úgy, hogy Las Vegas ura
nem adott fellépési lehetőséget a fiatal Frankie fiúnak. Melyiknek pontossan?
Hát Frank Sinatrának. Rendre elhajtotta a srácot. Igen ám de minden út Rómába
vezet, neki is volt összekötettése a Családdal. Segítséget kért a Padrétól.
Kért és kapott. Lófej az ágyba és már Frankie boy énekelhetett is Vegasban.
Mostmár tudjuk, hogy kár lett volna ha nem ismerjük meg a hangját. Meg az is
kár, hogy ezt levágott lófej nélkül nem lehetett elintézni. Azt is tudom ebből
a filmből, hogy ne tervezz túl előre ha döglött halat kapsz papírba tekerve Meg az is igaz, hogy nincs annyi
testőr aki megvédené azt akit elakarnak tenni lábalól.
Nagyon elmennék Olaszországba…de most a Balcsi is megtenné. De lehet, hogy
mégis a fagyis lesz belőle. Csak, mert soha nem érem be kevessebbel : ))
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Azt mondta az a férfi akit itt ismertem meg, aki
volt pár hétig de már nincs, hogy amit én keresek azt kamaszok szokták keresni.
Ez a szerelem. Szerinte ez ilyen korban már nem létezik. Fiatal korodban észre
sem veszed és jön. De ilyenkor ez már nevetséges. Azt mondta, hogy Ő azt nem
tudja megadni amit én elvárnék Tőle. Én meg nem voltam toleráns. Szerintem
ebben nem is tudnék az lenni. Én valóban érzelmeket keresek de lehet, hogy
rossz helyen és túl későn. Ezért nem értem azt a sok fiatal embert akik itt
vannak. Nem hiszem, hogy ne találnák meg a szerelmet az oldal nélkül is. Hiszen
tényleg úgy van, hogy a fiataloké a világ. Az egész világ. Akkora hatalom lehet
a kezükben a saját fiatalságuk, hogy el sem hiszik. Nem győzöm elégszer
elmondani a lányomnak sem. Nincs zárt ajtó előtted, ha fiatal és egészséges
vagy. Nincs. Bármit elérhetsz, ha akarod és teszel érte. Bármit. Társat is
találsz, hiszen fiatalon ez a dolgod. A szerelem. Okosan. Jön magától, nem
kell sokat várni rá. Nem szabad fiatalon elhinni, hogy nincs ilyen érzelem,
hogy illúzió. Nem igaz.
De 43 évesen már lehet, hogy tényleg túl késő. Hiszen
kialakult életem van. Amiben a Lányom van és Én. Együtt töltöttük az elmúlt 19
évet. Eltekintve az utóbbi két évtől, amióta barátja van, szinte 24 órát sem
töltöttünk külön. Ez baromi nehéz. Az hogy egyre jobban leválik rólam, hiszen
ez így természetes- de én meg egyre magányosabb leszek. Nem tudom, hogy
mennyire tudnék bárkit beengedni az életünkbe. Ebbe az egyre lazuló kötelékbe.
Hiszen, ha szól én repülök.Nem hiszem, hogy lehet olyan helyzet ahonnan nem
loholnék el ha meghallanám a telefonban a hangját: Anya, gyere… Hát ez van.
Bár tudom, hogy egyre ritkábban kapok majd ilyen telefont. Hiszen felnőtt.
Társa van. Okos, jó gyerek. Nem ijed meg az árnyékától. Megoldja a problémáit
egyedül . De akkor is. Például ma tágítottam a cipellőjét. Ezt nem kérheti a
barátjától…
Ilyenkor nagyon jó lenne egy társ. De Nekem érzelem nélkül nem megy. Akkor sem,
ha minden klappol. Érzelmek kellenek és lehet, hogy ezzel most potenciális
partner jelölteket riasztok el de azért, hogy elmondhassam van barátom- viszont
mögötte nincs semmi- csak ezért nem megy. Valszeg a korombeli pasik már
elosztották a szerelmüket, szereztek jó pár sebet és sok mindenre vágyhatnak,
de arra nem, hogy újból lángoljanak. Én meg ezt szeretném. Lehet, hogy olyan
nevetséges vagyok, mint a 70 éves nénik télen a műjégen a Ligetben.
Félrecsúszott rúzzsal a szájukon próbálják a 20 évessen betanult piruetteket.
Én nem nevettek rajtuk. Irigylem őket. Jó látni ilyet. Egy másik pasi azt írta,
hogy mit keresek? A fiatalságomat? Nem, nem azt keresem. Az botorság lenne. De
ki jelentheti ki, hogy érzelem, szerelem csak fiatalon lehet? Úgy alakult az
életem, hogy egyedül neveltem a lányomat, kimaradtak a kapcsolatok szerelmek az
életemből. Ezt egyáltalán nem bánom, hiszen ott volt helyette a gyerekem. De
most jó lenne. Nagyon jó. A férfiak csínyján bánnak az érzelmeikkel minden
korban, pláne ahogy múlik az idő. Talán teljesen felesleges itt lennem az
oldalon.
Kapok olyan leveleket, ahol egyértelmű, hogy mit keres az illető. Nem tagadom
volt olyan, hogy elgondolkodtam- de a vége mindig ugyanaz lett. Úgysem menne,
ahhoz át kéne lépnem a saját árnyékomat. Nincs túl jó kedvem. Egész hétvégén
dolgozom. Utána kezdődik az új hét és megint dolgozom. De végülis örülhetek,
hogy van munkám. Fiatalon olyan jó volt amikor a munkahelyemen felhívtak, hogy
csak a ” hangod halljam” , könnyebben ment a munka minden. Esküszöm a
telefon csörgéséről tudtam, hogy ez az enyém. Most csak a hülye főnököm fog
dumálni, de Ő aztán belead majd mindent.
Nem tudom hány százezren vannak regizve ezen az oldalon és
egy sincs köztük, aki ugyanazt keresné mint én. Esküszöm egy lottó négyesre
nagyobb az esélyem mint itt megtalálni az emberemet.
Most úgy is várnom kell egy kicsit, hogy múljon akit legelőször sikerült
kifognom.
Ennyi.
Gyurinak meg nagyon boldog névnapot kívánok! Remélem
kellemesen telik a hétvége
Ennyi.
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Evezős túrára készülünk Kisorosziba. Talán a jövő hétvégén
összejöhet. Felfelé hajóvontával megyünk, ott megalszunk egy éjszakát este
szalonnasütés meg minden és másnap lecsorgunk a Dunán. Lefelé nem vészes.
Felfelé már igencsak az lenne főleg azért, mert akárhogy ültetjük a társaságot
egy kenuba tuti kerül egy olyan ember akinek kár lapátot adni a kezébe. Két
dologra használja: vagy fejbe vág vele, de betyárosan, vagy olyan szinten
lapátolja a vizet a kenuba, hogy kész életveszély. Ilyenkor megkérjük, hogy ha
lehet csak üljön és nézelődjön. A lapátot tartsa maga előtt keresztben és
eszébe ne jusson vizbe meríteni. Vannak a tuti jobb-ill. balkezesek. Na ők meg
annyira erősen húzzák azzal a kezükkel a lapátot amivel írnak is, hogy kész
kabaré egyenesben maradni. Említett társunk alatt egyszer kigyulladt a sátor
is. Ő az aki mellé legszívessebben őrző-védő tagot állítanál. Bevett gyakorlat,
hogy a még parázsló tűzbe formás kis köveket rakunk azok átmelegszenek és
amikor a tűz teljesen kialudt már parázs sincs ráállítod a sátradat. Dupla
hálózsák, ráfekszel a kövekre / nem nyomnak, mert eligazítottad/ és hajnalig olyan
meleg van mintha kályhán feküdnél. Óriási találmány. Na ezt kollega is
kipróbálta mi viszont elmulasztottuk leellenőrizni a parazsat. Naná, hogy még
nem aludt ki teljessen. Ráállította a sátrat, akkor éppen barátnő is volt vele
gondolta meghitt meleget csinál. Ráfeküdt de kurva melegnek érezte, erre mondta
a csajnak cseréljenek helyet mégis csak Ő a nő… Na átégett a sátorlapja, a
hálózsák és azt vették észre, hogy füstöl a csaj kabátja. Kintről annyi
látszott, hogy csapdosnak belül mint az őrült, aztán arrébb bútoroztak. Reggel
meg síri hangon sorolta a kárát, hogy mi mennyibe került. A csaj kabátját nem
mondta de nem is láttuk többet.
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Elment a lányom színházba. Na ez nem ilyen
egyszerű. Először is tegnap közölte, hogy vegyek Neki egy új blúzt, mert nincs
egy rongya se. Ez veszélyes vállalkozás de neki futottam. Persze nem tetszett
neki. Pontosabban ” ezt biztos nem veszem fel”. Vissza az áruházba
cserélni. Rohanás haza, hogy eltudjon készülni. Közben rájött, hogy a cipő töri
a lábát, erre: anya tágítsd kicsit! Én vizes zoknit felhúzom bele a tűsarkúba
és séta le-föl. Rájöttem, ha leguggolok úgy jobban tágítom. Nem tudtam sokáig
guggolva tágítani, mert vasalni kellett a kosztümöt. Újabb fordulat
következett, mert kitalálta a magzatom, hogy átmegy a barátjához és együtt
mennek a színházba. Oda viszont Ő nem öltözik puccba. Tehát csomagoljam a
frissen vasalt kosztümöt+blúzt+tágított cipőt. De nehogy valami gázos
szatyorba! Tescós kizárva. Na, gondoltam ez szép lesz.Induláskor: bérlet? meg
van,színházjegy? a fiókban. Nem baj mondtam ott legalább biztos nem hagyod el.
Végül is elindult, remélem tetszeni fog Neki.
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Szóval leszálltunk Londonban. Eddig OK. Viszont a
lámpa nem aludt ki, sztyuik is maradtak a helyükön bekötözve. Na, ilyenkor mi
van? Azt láttam, hogy a puszta közepén állunk, lépcsőt nem tolták a géphez a
targoncások sem jöttek a cumokért.Kapitány beszélt valamit a úri közönséghez,
de mivel mi németül beszélünk csak annyit értettem, hogy plííz meg sorry… Ez
nem sok. Viszont, ha ezt
méter
csajt és kérje meg angolul, hogy mondja el németül mi is van ilyenkor. Erre
magzatom annyit mondott, hogy Nem. Ilyenkor nekik sincs koslatás,úgy sem jönne.
Mondom szép! Ezért tanítatlak már 12 éve németre? Hálátlan. Gondoltam akkor
átpisszegek a csíkos pólós dagi pasinak, mert hallottam, hogy ő magyarul
dumált. Az első Pssszzzttt!!! után a lányom úgy nézett rám, hogy inkább nem
folytattam. Na gondoltam mindjárt lábikra görcsöm lesz. Ez tuti. De kezdtem
úgy érezni, hogy a mosdóba is ki kell mennem. Az a dög lámpa meg csak nem aludt
ki. A sztyuik arcukon békés mosollyal, olyan fegyelmezetten ültek velünk
szemben és szemlélték az utasokat, mint anya a hülye gyerekét. Na ezek jól
vizsgázhattak anno. Hülye eminensek. Na jó akkor megeszem a maradék pogácsát.
Kotorászni kezdek akarom lenyitni az asztalkát, hát nem kiszúrt a röntgen
szemével az egyik? És már mondta is
líííz miss… Rögtön a gyerekem is:
neked dumál, fejezd már be!!
Arra gondoltam, hogy a kapitány rossz toronnyal beszélt és most a Spitzbergákon
vagyunk. Ott tanakodnak biztos a fülkében hogyan tovább. Kapitány: Szerinted ez
London? Első tiszt: Nem tudom, most repültem először. 40 percig ültünk így a
gépen, közben leállították a hajtóműveket, ettől rosszabb lett minden, mert
olyan síri csend lett, hogy csak na. Végül megérkezett a lépcső kiszállhatunk és
a személyzet olyan boldogan, nyugodtan köszönt el mintha az év legjobb
bulijáról jönnénk el. Ezeket, hogy válogatják ki?
Aztán kint a terminálban megtudtuk, hogy egy ökör behajtott az épületbe és
felrobbant. Lezárták az egészet, gondolom, ha valami nagyobb gebasz lett volna
repültünk volna tovább. De még ez sem vette el a kedvemet a repüléstől. Imádom
még nézni is a gépeket.
Egyszer meg Korfura repültünk. Leszállás előtt mindent
összeszednek a sztyuik, semmi nem marad elől. Igenám, de egy hülye gyerek a
colás dobozát nem adta oda. Valahogy kint maradt. Nem tudom, hogy nyitva vagy
csukva volt-e a doboz- szerintem zárva lehetett. Ahogy a gép ereszkedni
kezdett, márpedig Korfun elég kicsi a reptér így igen meredeken látott neki a
colás doboz úgy elkezdett repdesni mint a gázos lufi, ha leveszed róla a gumit 
Közben fröcskölte szét a colát az
utasokra. Volt olyan sivalkodás az időssebb korosztályból, hogy csak na. Nekem
meg nagyon kellett röhögnöm. Egy nő követelte a srác apjától leszállás után,
hogy fizesse ki majd a tisztitószámlát. Szegény srácnak akkorát vágott a fejére
a Papa, hogy csak úgy nyekkent. Közölte vele, hogy lesheti mikor kap
legközelebb colát.
Valamit ma is kellene dolgoznom, úgy hogy visszatérek a szürke hétköznapokba.
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Ma elég szomorú az idő, túl jókedvre amúgy sincs sok okom.
Ilyenkor gyakran elnézegetem a régi nyaralások képeit. Az kicsit segíteni
szokott mindig. Legutoljára Londonban és Párizsban jártunk a lányommal és az
unokahúgommal. Leírhatatlan helyek. Gyönyörűségek. Két hét alatt annyi mindent
láttam, hogy az utolsó nap már úgy éreztem, hogy több nem fér belém. Nem tudok
már ennél többet befogadni. A Louvre, a British, a Tower, az Eiffel-torony a
Diadalív a Mona Lisa a Westminster Apátság, elképesztő helyek. Párizsban a
Disney boltban Hófehérke üveg cipellője, különböző méretekben. Ennyi boldog,
önfeledt FELNŐTT embert még nem láttam. Rám való Hófehérke ruha is volt, üveg
cipellővel. Imádtam. De a lányom azt mondta, ha nem teszem le azonnal és nem
viselkedem csendessebben akkor a szállodában találkozunk.
De el kellet jutnunk először Londonba. Persze fapadossal, ami nekem külön jó
mivel a hosszú lábaim nem igen férnek el ezeken a gépeken. Persze aznap mentünk
/ 2007/ amikor megint hallattak magukról a banditák és hova hajtsanak be
teherautóval meg robbanó dolgokkal, mint arra a reptérre ahova tartottunk. Majd
leírom, hogy ez milyen plusz megpróbáltatást jelentett amúgy is meggyötört
lábaimra.
2009 június 22. | Szerző: condoleeza
Meg volt a ballagás. Az igazi. A mostani gyerekek már
ballagnak az oviból is de szerintem az igazi az a középiskolai. Szép volt,
megható. Reggel nyolckor a fodrásznál kezdtünk, na nem az én hajammal a
lányomat vittem. Meg a ruháját ruhazsákban. Meg ételt, italt, smink cuccot,
pótharisnyát és magamnak Csernus dr. egyik könyvét, hogy megtudjam mitől nő a
nő. Már a frizura kiválasztása gondot okozott úgyhogy amikor erre került a sor
nekem el kellett szaladnom a Kaiserba… Dolgozzon meg a fodrász is a pénzéért.
Mire visszaértem magzatom már a bura alatt ült szerencsére. De onnan is kiszólt
instrukciókkal kb. 10 percenként.
Sminkeljem ki én. Na azt nem! Valszeg nagyon csúnyán összevesztünk volna miután
16 éves kora óta ha én azt mondom bal ő azt mondja jobb. Ilyen elnyújtott
kamaszkora van miután már a 19 évét is betöltötte de ez nem változott. Jó
előkerítettem a kozmetikust aki elvállalta de közölte, hogy a smink előtt kell
ez+az a bőrnek. Matekoltam fejben aztán rábólintottam. Kicsit csúszott a
költségvetés de hát egyszer ballag gimiből. csavarokkal bement a kozmetikába
ekkor nekem megint el kellett rohanom, mivel én tudom amit a csaj még nem, hogy
a szemöldökéhez a szempillájához és az orra közelébe tilos nyúlni. Utóbbihoz
azért mert allergiás és ha az orránál matatsz tüsszenteni kezd. Gondoltam majd
megoldja, biztos tanultak pszichológiát is
Megoldotta a csajszi mert a lányom ha nem vagyok mellette 500 méteren belül
teljesen együttmüködő, kultúrált magatartást tanúsít. Rájöttem már 5 éves
korában az oviban, hogy a hiszti kizárólag nekem szól. Ha eltüntem az oviból
miután beadtam a csoportba, sírás megszűnt és ment játszani.Ez még most is így
van. Közben megetettem, persze megkérdezte, hogy csak ezt hoztam? Gyönyörű
lett, neki nem tetszett. A fodrászra mosolygott nekem meg dühösen elemezte,
hogy ki mit rontott el…
Na felöltöztettem, szilikon betét a tűsarkúba, sarok leragasztva, a fűzőjét 3x
fűztem át, mire jó lett. De előtte feltette egy szem gyermekem azt a kérdést,
hogy ” azt akarod ne kapjak levegőt?” Szerintetek? Azt akarom? Az idő
vészesen fogyott nekem még haza kellett mennem félő volt, arra nem lesz időm,
hogy megfésülködjek. Megkérdezték, hogy ” Neked milyen frizurád
lesz?” Mondom az amilyen most… ÁÁÁÁ, nem is rossz!
Az iskola előtt mire összeszedtük a rokonokat már a Himnusz szólt.
Természetesen mindenki kb. 500 méterre kolbászolt a csokrával a megbeszélt
helyhez képest. Gyerekek /?/ ballagnak, szépek, fiatalok- mi a szülők, rokonok
egymást tapossuk. Elkövettem azt a hibát, hogy az igazgatónő beszéde alatt
kiléptem a bal lábas cipőmből, amit azon nyomban egy fotozó Apuka vagy 10
méterrel arrébb rúgott. Persze a lányom pont akkor nézett szülőanyjára és
minden benne volt a tekintetében, ahogy ott látott gólyázni a szülők között. A
végén közölte, hogy napszúrást kapott és valszeg elájul majd sértetten
fejtegette, hogy Neki is járt volna jutalom könyv. Annyi oklevelünk van és
jutalom könyvünk, hogy megtöltenek egy egész polcot. De mivel Nőből van és a
lány akivel nem csípték egymást kapott így most az összes eddigit elcserélte
volna egy mostaniért 🙂 Hiába igazi Nő lett belőle. Utána
sírt egy kicsit de kizárólag a hátam mögött, mert ilyenkor takarnom kell.
Kiskorában, ha idegen emberek közé mentünk, vagy orvoshoz például, nem volt
hajlandó kimozdulni a hátam mögül.
Szóval elballagot. Akár egyetem, akár más egy korszak végleg lezárult.
Ma már a külön tanárnál kezdte a napot és hétvégén is tanulni akar. Mindenki
mondja, hogy ilyenkor már nem érdemes de ő tervet készített és aszerint halad.
Be van osztva a hétvégéje is. Itthon leszek vele, hogy néha veszekedjünk egy
kicsit, megetessem és megsétáltassam. Néha tényleg szüksége van még rám és
ilyenkor nagyon jól elvagyunk.
Hétfőn 8-kor magyar. Az ég legyen velünk!
Oldal ajánlása emailben
X