2009 szeptember 15. | Szerző:

“Meg kell tanulnunk örülni annak ami a miénk…” Ez idézet valakitől és lehet, hogy nem is pontosan így van de van mondanivalója. Talán a Kedvesnek is olvasnia kéne.

Ha olvastad a bejegyzéseimet láthattad, hogy felvételizett a lányom. Nos nem vették fel egyik helyre sem. Fizetős szakra meg nekünk nem telik. Nagy pofon volt ez Neki. Az első amit az élettől kapott. Hatéves kora óta szorgalmasan, kitartóan tanult. Néha túlzásba is vitte már. Ambiciózus volt végig, tudta mit akar. Az egyetemen lenne a helye.Ez a kudarc azért beárnyékolta a nyarunkat. Az övét biztosan.

Holnap szerda. Sz@r szerda mondhatnám ahogy most kinéz. Majd eltelik.

Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

Még az előzőhöz muszáj írnom. Állok a busz megállóban és
nézek egy gyönyörű, erős ránézésre is egészséges 26 éves fiatalembert. Boldogan
karolja a barátnőjét. Velük van a fiú édesanyja is. Egészséges, jól van. Látta
felnőni a fiát és remélhetőleg az unokáit is fogja. De ami örömmel tölt el az
az, hogy ÉLNEK. Amikor kínossá válik, hogy bámulom őket elfordulok. Visszamegyek
az időben. 1983 tikkasztó nyara. Lepedőket akasztottunk az ablakokra, hogy
valahogy hűvösebbet csináljunk. Ami igazán nehéz volt az az újszülött osztály,
ott nagyon nem lett volna jó ha forrósodik a levegő. Belázasodhattak volna a
gyerekek. Itattuk őket megállás nélkül. Már csak pelenka volt rajtuk.
Bejött az előbb említett asszony, bekerült a szülőszobára. Zavartalan terhesség
után zavartalan szülésre számítottunk. De kezdtek rosszra fordulni a dolgok.
Nem haladt előre a szülés az asszony állapota meg egyre romlott. Az egeket
kezdte verni a vérnyomása a veséi egyre szarabbul dolgoztak. Amikor már biztos
volt, hogy ebből nem lesz normál szülés megoperáltuk. Rossz állapotban jött
világra a kisfiú de az Anya állapota még aggasztóbb volt. És csak romlott tovább.
A babát elvitték tőlünk az egyik legkiválóbb újszülött intenzívre de az asszony
nálunk maradt. Ijesztő állapotba került annyi konzílium volt nála, mint az
előtte lévő évben összesen. Napokig nem javult az állapota. Sőt néha nagyon
rezgett a léc… A baba ha lassan is de kezdett jobban lenni az Anya semmi
javulást nem mutatott. Iszonyú küzdelem volt, rengeteg munka. Nekünk. Akkor Ő
mit élhetett át? Volt, hogy álltunk az ágyánál és már egyik orvosnak sem volt
ötlete hogyan tovább. Hoztak gyógyszert Bécsből a Klinikákról. Semmi. Ennyi.
Nem tudunk már mit csinálni. A gyerekét az átszállítás miatt nem is látta még
az Anya. És akkor majdnem egy hét múlva megmozdult a dolog. Elkezdett
normalizálódni a vérnyomása. Először csak 1x 2x egy nap. Aztán huzamosabb ideig
jó volt. Javult a vese működése. Lassan nagyon lassan felépült. Bár nem tudott
szoptatni de két héttel a császár után végre megismerkedhetett a fiával. Akkor
látta először. Nem hagyta magát.
Amikor láttam Őket a buszmegállóban olyan jó lett volna minden kollegát,
orvost, bábát műtősnőt , altatóst az akkori Főorvos urat aki már nincs is
köztünk sajnos odacsődíteni és velük nézni őket. Egyet éreztünk volna kb. mind
a 20-an. SIKERÜLT!!

Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

Ma nyújtottak felém egy segítő jobbot és elfogadtam. Nem
gyakran esik ez meg velem. Mármint, hogy valaki a segítségemre siet. Azt
szokták gondolni, hogy mivel elég nagy a pofám és az ilyenek nem igen szorulnak
másra. Ez tökéletesen sz..r mondat lett

Nemigen kíváncsiak az emberek egymásra. Ha a metrón elordítanám magam, hogy
” hasra!!” tuti biztos mindenki ülve maradna, mivel mindenkinek be
van dugva a füle. Én képtelen lennék így közlekedni. Én hallani akarom az
életet a nyüzsgést. Az emberek párbeszédét a gyerekek okoskodását a madarakat a
villamos zaját. Hallani akarom ha valaki segítséget kér.
Borzasztóan hiányzik a szakmám. Szülésznő voltam majd 16 évig. Imádtam. Nekem a
munkám volt a hobbim is. Néha ha úgy jött ki, hogy sok szabadnap összegyűlt
alig vártam, hogy mehessek újra. Persze nem mindig a szülőszobán voltunk.
Forogtunk az osztályok között. Terhespathológia / problémás terhesség/,
nőgyógyászat sima és operatív osztály és a szülőszoba. Még az is lehet, hogy
jobban szeretem a nőgyogyó operatív részét mint a szülőszobát. Szerettem a
betegeimet. Jó volt segíteni. Jó volt a műtét utáni reggel talpra állítani
őket. Istenem ha sok műtétes volt akár hajnali 3-kor kezdtem a fürdetést és
mobilizálást/ felkelteni az előző napi műtéteseket/. Egy -egy nehezebb műtét
utáni nehezebb éjszakát együtt húzol le a beteggel. Csönget- mész. Nem csönget
akkor is mész. Akkorra – hajnalra már némelyik teljesen magánál volt, nehéz
volt neki a fekvés, minden. A fájdalomcsillapító sem varázsszer ilyenkor már
bizony kevés volt. Reggel kelnie kellett nem adhattál neki bármennyit. Hányt,
fázott, izzadt, kimozdult a branül a kezéből lejött a kötés a sebről. Minden
bajuk volt már hajnalra. Sokszor már ki sem mentem. Leültem egy székre aztán
beszéltünk a semmiről.
Sokszor mondták, hogy “nővérke milyen jó hideg a keze” amikor a
homlokukhoz vagy a kezükhöz értem. Szerettem, hogy reggelre nagy kínlódások
árán de megmosdottunk, fel állítottam őket megfésülködtek lecseréltük a kórházi
hálóinget szép otthonira és közben felkelt a nap. Mentem haza reggel az emberek
szépen kipihenve, sminkelve vonultak ők éjszaka aludtak vagy szórakoztak. Te
meg tudtad, hogy legalább valamit enyhítettél annak az embernek az első
éjszakáján aki mellett ott ültél. Hajnalban a legsötétebb az éjszaka, akkor a
legnehezebb a betegeknek is. Van, hogy úgy tűnik soha nem virrad fel, nem jön
el az enyhülés. De aztán csak fel kel a Nap. Amikor legközelebb mész a beteged
már lent ül a kertben és mintha kicserélték volna. Akkor úgy érzed, ez igen.
Tettem valamit. Volt értelme a munkámnak. Legyél bármilyen fáradt elfelejted és
alig várod a következő műszakod. A következő beteged.
Ehhez, hogy jön az amit most csinálok? Sehogy. Pénz. Hát persze. De megéri
vajon?
Lehetsz szerelmes a munkádba is. Ha az vagy akkor azt úgyis végzed. Ez
mindenkinek csak jó lehet. Hát akkor? Semmi. Minden marad úgy ahogy van. Aztán
csak borul a bili egyszer. Akkor újra kitehetném a névtáblát: R.Judit szülésznő

 

Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

Hétfő van. Olyan hosszú a hét.Olyan rosszul aludtam.
Szerdától lehűlés.De az már a hét közepe. Két napig én voltam a világ közepe.
Egy embernek úgy tűnik biztos. Voltam egy csodás arborétumban, egy gyönyörű
dunaparti sétányon, szerencsére nem Pesten. Ebéd közben a lábam előtt elterülő
Balatonban gyönyörködhetem Tihanynál. Nagyon jó volt és nagyon rövid. Annyit
beszélt nekem, hogy ennyiből egy felolvasó estet is tarthatott volna szegénykém.
Én csak hallgattam. Mert ezeket idáig nekem nem mondták. Senki. Nem tudtam. 43
éves nő vagyok van egy majdnem felnőtt lányom és amiket tőle hallottam az nekem
mind új volt. Pedig nem másról beszéltünk mint férfi-nő kapcsolatról. Kezd
kivilágosodni, hogy amit én eddig gondoltam erről az igen csak sántít. A saját
magamról alkotott kép is sántít. Ahogy Őt látom az is sántít. Kifacsarodott
képem van egy párkapcsolatról arról, ahogy működik. Eddig is sejtettem talán de
igazából nem tudtam megfogalmazni. Neki sikerült. Velem megértetni is. Dehogy
tudok-e változni azt nem tudom. Nem tudom nem késői-e a megvilágosodás. Nem
tudom lesz-e türelme kivárni vagy elviselni. Hiszen annyi nő van. Akikkel
kevesebb gondja, könnyebb dolga lehetne. Hallom, hogy erre mit mondana de az én
fejemben akkor is ott vannak ezek a kérdések. Nem akarom, hogy ne legyen
mellettem. Tudom, hogy bármikor felhívhatnám pl.: ez is különleges, a pasik
75%-a nem érhető el a nap nagy részében vagy nem veszik jó néven a hívást. Na
nem azért mert agysebészek és életet mentenek. Nem. Egyszerűen életük ezen
részébe nem férsz bele. Nála ez is másképp van. Pedig Ő is dolgozik. Elfoglalt.
De ha hívnám meg tudná oldani, hogy mondjon pár kedves szót és azért mert meg
akarja oldani. Ennyi. Ez csak egy különbség az eddig felfedezett 100-ból ami
számomra különlegessé teszi Őt.
Sokat letudsz vonni abból is, hogy a másik ember, hogyan bánik a körülötte
élőkkel, lévőkkel. Biztos lehetsz benne, hogyha bunkó az eladóval előbb-utóbb
te is sorra kerülsz.
Közúti ellenőrzés volt. Megállítottak. Kicsit gyorsabban ment és lejárt az
orvosi. Nincs helyszíni bírság, feljelentés. Régen erre azt mondták, hogy úgy
viselkedett mint egy úriember. Pont úgy. Nem kezdett el okoskodni a rendőrrel.
Nem kérte ki magának azt, hogy felelősségre vonják mivel tudta, hogy hibázott.
Nem keresett kibúvott. Nem szavalta el a KRESZ ide vágó szabályát persze az Ő
értelmezésében. Nem emelte fel a hangját. Ültünk a kocsiban vártuk, hogy
végezzen a rendőr a papírmunkával és milyen érdekes! Amikor visszajött azt
mondta mégsem jelent fel. Helyszíni bírság. Egy igen szerény összegű csekket
nyújtott át és megkérte, hogy mielőbb intézze el az orvosit. Ennyi. Ez is
elmond valamit egy emberről. Meg az is, ha szánt szándékkal vét a szabályok
ellen és amikor felelősségre vonják még ő pofázik és mindenki menjen az
anyjába. Nem viselkedik állat módjára az utakon. Nem harcmezőnek tekinti. Egy
igencsak jó autóban ülve ha úgy adódik sértődés nélkül lehúzódik egy Wellorex
elől is. Nem ordít át minden autóba ha meglátja, hogy nő vezeti azért, hogy
közölje véleményét a nők tehetségéről. Nekem ez is sokat elárul. Meg az is,
hogy azt mondta vezethetem az autót De nem mertem. Meg nem is érvényes
a jogsim.
Kaptam epret most is. Méghozzá Ő hozta. Tejszínhabot is hozott. Meg plédet is.
Meg poharat. Kaptam virágot is. Szombaton is meg vasárnap is. Végem van.
Ja és Ő mit kapott? Még mindig semmit az idióta kérdéseimen kívül. Meg
azonkívül, hogy a csoda autóba felborítottam egy teljes üveg ásványvizet.
Igazságtalan az Élet. Vagy időzavarban van. Miért nem találkoztunk 10 évvel
ezelőtt?

Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

 

“Én nem tudom, mi ez de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés legyen
Ha szerelem bocsásd ezt meg nekem!”



Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

Tele vagyok gondokkal, problémákkal. Hazajövök és itt vár a
levele. Pár kedves szó és figyelem, figyelem. 1x találkoztunk és ma amikor
borult a bili tudtam, hogy felhívhatom meghallgat, rá fog érni és tud olyat
mondani, hogy megnyugodjak. Egy alkalom után. Nem tudom, hogy lesz tovább néha
nagyon előre szaladok gondolatban, nyilván az idő majd ezt is eldönti. Hétvégén
találkozunk nem tudom melyik nap, hol, merre megyünk- csak legyen jó idő és
tudjam a hátam mögött a “Budapest” táblát. Kattog az agyam,
gondolkodom pedig mondják, hogy a nőknek nem kéne csak arra figyelni, hogy
kilégzés-belégzés
Nem szeretnék elsietni dolgokat. Nem sok értelme lenne. Aztán ki tudja?
A tettek beszéljenek ne a szavak. Ja. Ezt is lehet legalább háromféle képpen
értelmezni.
Nem tudom. Viszont azt igen, hogy ha netalán csalódnom kéne újfent az legalább
annyira nem lepne meg mint amikor a kétballábast korizni tanítják és seggre
esik 1000x is. De ez most sikerülni fog. Muszály. Akarom. Most mennem kell.
Tudjátok a parkolóban melyik a magyartanár kocsija? A bal lada.
A katolikus suliban a tornatanárt? Tréningatya
A lányom hozta a suliból.

Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

Nagyon szeretem az olyan könyveket amik nőkről a nők
életéről érzéseiről szólnak. Tanulságos könyv Jacky Onassis / ex Kennedy/ ,
Hillary Clinton életéről szóló könyv. Vagy olvastam Hothy menyének életrajzát az
is nagyon érdekes volt. Miért? Egytől egyig olyan nők akik egy férfi mellett
húzták a “rabigát” és nem is gondolnád de legalább olyan nehéz,
gondokkal teli életük volt mint a férjüknek. Amellett mindhárom esetben esélye
nem lett volna a férfinak, hogy olyan pozícióba jusson ha nem ilyen asszony áll
mellettük.
A világon mindenki tudott Kennedy botrányos nőügyeiről de a felesége mégsem
borította ki a bilit. Clinton? Soha nem lett volna az USA elnöke ha nem Hillary
a felesége. Együtt indultak az egyetemről és a felesége végig mellette menetelt
amíg be nem ült az elnöki székbe. Ha nincs ez a nő Clinton egy életen át
saxizott volna ami bizonyára ki is elégítette volna. De helyette/ mellette
saxizott más is méghozzá az amerikaiak szentélyében ott is az ovális szobában…
Ahogy erre reagált a first lady na akkor nálam megkapta a max. pontszámot. Egy
ország szánta Őt kötelességszerűen gondolom főleg azok az asszonyok akik már
jártak hasonló cipőben. De Ő olyan emelt fővel csinálta végig, hogy irigylésre
méltó volt. Nem tudtad szánni vagy sajnálni mert a megjelenésében ott volt a
” nem kérek belőle” kifejezés.
Itt azért kitérnék arra, hogy a világ vezető hatalmának elnökét egy egyszerű
gyakornok lány majdnem a béka segge alá tudta küldeni. Miért? Mert Clinton is
férfiból van…
Ha nőtársaim közül valaki olvassa a blogot tényleg csak ajánlani tudom ezeket a
könyveket.
Megjegyzem “Barack” elnök úr feleségéről is többet hallottam, láttam
mint magáról az elnökről. De a kedvencem így is Lady Diana marad aki az unalmas
,lófejű ,elálló fülű, felnőni képtelen Károly herceg mellett egy napsugár volt.
Csóró II.Erzsébetnek tuti ki kellett húzni amíg az unokája Vilmos felnő, mert
azt nyilván Ő is tudta, hogyha átadja a trónt ennek a lópofának- hát lehet,
hogy India kebelezte volna be Angliát bosszúból.Valószínűleg fel sem tűnt volna
Neki. Lovaspólózás közben odamentek volna hozzá: Felség! India gyarmatosított
minket!! Lófej / angol hidegvérrel/ : Tényleg? Ez rossz nekünk? Hmmm. Akkor
hozza ki a királyi ebeket. Utána teázom egyet…
Tehát minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő- így mondják.
Én is ott állnék már egy férfi mögött… Nekem a siker nem is olyan fontos. De
ha tudnám segíteni azt örömmel tenném. Már kedd van. Legalább a hétfő elmúlt és
közeledik a hétvége

Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

Mit tud tenni az ember lányával egy kis kiruccanás az
elmondhatatlan. Amikor végre a hátad mögött hagyod a szürke, unalmas, gondokkal
teli hétköznapokat a hülye tévénézős vasárnapot és elmész. Nem is kell messzire
csak EL… Nem gondoltam volna, hogy pár órára de kimossa az agyamból a levegő
a táj az emberek azt a sok nyomasztó dolgot amit cipelek magammal. Tegnap
Visegrádon jártam egy itt megismert pasival. Virágot kaptam ami igazán jólesett
és meglepett mert eddig nem nagyon tapasztaltam ezt a nagyon kedves és udvarias
gesztust. Gyönyörű idő volt és elég volt kiérni a városból máris
felszabadultam. Fiatalkoromban sokat jártam arrafelé és ahogy egy régi, nagyon
kedves barátom mondta: Judit a helyszín marad csak a személyek változnak… Meg
az idő múlt el. De tegnap ez sem nagyon érdekelt. Megebédeltünk egy puccos
étteremben annyit ettem és olyan jóízűen mint már rég. Utána lementünk a Duna
partra. Mit mondjak? Nyilván Te is láttad már a Dunát májusban ragyogó
napsütésben. A levegő illata a táj szépsége a hullámok hangja. Jó lett volna
ott maradni nagyon sokáig. Megállítani a pillanatot. Beszélgetni a pasival aki
még nem szaporítja a gondjaidat aki távol áll a problémás életedtől és ott és
akkor csak rád kíváncsi. Ez jó, nagyon jó. Nem arról beszéltünk, hogy mi lesz
velünk holnap. Nem arról, hogy együtt megyünk-e tovább. Semmi erőlködés nem
volt a dologban. Felszínes, mulatságos dolgokról fecsegtünk. Ültem és jól éreztem
magam. Ennyi. Utána még megettem hat gombóc fagylaltot- régen ettem ennyire
finomat. Egy kis séta és sajnos indulás visszafelé. Ami különbözött az eddigi
innen megismert pasikkal való találkozástól az az volt, hogy itt Rám figyelt a
másik. Az Én kedvemet kereste. Kitalálta a programot, virágot vett, jelentős
összeget hagyott az étteremben elment és a helyembe hozta a fagylaltot… Apró
dolgok? Lehet. De kurva sokat számítanak és nem hiszem, hogy csak Nekem hanem a
nőknek általában. Figyelt Rám és a kedvemet kereste. Tette ezt anélkül, hogy
bármit is kért volna vagy kilátásba helyezte volna, hogy viszonzást vár…
Az előző két pasasnál virág? Nuku. Az én kedvem keresése? Nuku. Viszont
mindkettőnél már az első alkalommal megtudtam, hogy mit vár el és szeret a
sexben. Az egyik még a méretéről is beszámolt. Náluk így kezdődtek a mondatok-
tízből kilenc- ÉN és a Nekem…
Szóval elindultunk hazafelé és észrevette, hogy megnézem az út mellett az eper
árusokat. Észrevette. Megállt, epret vett majd megmosta és elszemezgettük
hazafelé az úton. Egyszerű dolog de jó. Az egyetlen testi közelség egész nap
ennyi volt, hogy vezetés közben a szájába raktam az epret.
Van egy olyan mondás ami valahogy így szól: úgy élj, hogy ne vegyenek észre ott
ahol vagy de nagyon hiányozz ha elmész…
Nem beszéltünk meg semmit, sőt. A találka előtt azt írta, hogy nem szikra lesz
köztünk hanem egyenesen atomvillanás Búcsúzásnál megkérdeztem, hogy
volt-e atomvillanás? Nem kezdett el nagy szavakkal magyarázni, hogy persze csak
Te és így meg úgy… Mint az egyszerű paraszlány amikor galambot vitt a
királynak ajándékba: vitt is meg nem is. Hát Ő is így válaszolt. Tudod mit? Jól
válaszolt. Örültem, hogy azt hallottam. Hiszen annyiszor mondták már a
“szent cél” érdekében, hogy csak Te és örökre és ilyet még nem- aztán
egy hét múlva már másnak mondta.
Persze itthon már járt az agyam. Úgy nő módjára. Kombináltam rendesen. Este
11-re már találtam három dolgot ami utána kérdezést igényel. Persze nem
normális embernek. Nekem… Addig nem jó amíg nem lesz rossz. Sok nő ilyen
szerintem. Minek kotorászik valaki a férje zsebében? Hiszen éppen az motíválja,
hogy NEM AKAR semmit találni. Ha nem kotorászna, nem találna. De kotorászik…
Mindig mondom a lányomnak, hogy ne keres olyan dolgot amit nem akarsz
megtalálni. Ne nézd meg a srác telefonján a hívólistát. Minek? Amíg Veled van,
jól érzitek magatokat- mit érdekel, hogy ki van a telefonjában? Magunknak
csináljuk a gondot azt hiszem, de én nem hiszem, hogy sokat tudnék változni e
téren.
Még valamire rájöttem. Sokkal tisztábban, józanabbul “látom” az
érzéseimet. Megtudom különböztetni a szimpátiát a barátságtól. A barátságot egy
esetleges szerelemtől. A testi vágyat attól amikor csak egy megértő ölelésre
vágysz. Ez régen nem így mükődött nálam. Nagyon kevertem a dolgokat. Bizony
volt, hogy egy egyszerű szimpátiánál én már úgy éreztem, hogy lángolok a
szerelemtől. Az is elég szar érzés tud lenni amikor rájössz, hogy saját magadat
csaptad be. Volt amikor elég lett volna egy testvéri ölelés és én helyette mást
csináltam. Mert úgy gondoltam arra van szükségem. Szörnyű érzés utána rájönni,
hogy ezt nem kellett volna. Ráadásul nyilván nem is okoz olyan örömöt ha a
felénél rájössz, hogy melléfogtál. Utána másnap a munkahelyen X.Y. kolleganő
megölel és azt mondja: na, mi van? És rájössz, hogy ez az. Ez kellett.
Most nem ez van. Megtudom különböztetni az érzéseimet. Tisztában vagyok vele,
hogy mit akarok. Fiatalon sietem. Hova? Hiszen rengeteg időm volt. Most 43
évesen nem sietek.

Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

Ma van az angol, holnap az emelt német. Aztán egy kis pihi a
szóbeliig. Ahogy számítgattuk a pontokat hát eléggé rezzeg a léc. A baj, hogy
biztosra mentünk az érettségit illetően. Kevés iskolát is írtunk be mivel
eldöntött tényként kezeltük, hogy csak Pest, csak jog ill. germanisztika.Az
ELTE-n 465 helyre 1825 jelentkező van. Ennyi… Ahogy most divatos mondani.
Talán túl magasra tettük a mércét. Nem akarom, hogy csalódjon. Annyira
szorgalmas, ott lenne a helye. Nyilván ezt mondja a többi 1824 szülő is
De ez kit érdekel itt?
Holnap feltesznek egy 24 órás szívmonitort, na semmi komoly apró ritmuszavar de
elég kellemetlen tud lenni. A múltkor télen rakták fel akkor takarta a kabát.
De most? A tappancsok a mellkasodon nem látszanak csak a vezeték lóg ki a ruha
alól. Na meg az a hülye doboz amit a nyakadba akasztanak. Legalább 10×15-ös. Jó
lenne ha berakhatnám a táskámba. Persze holnap 1000 millió dolgom van. Úgy
nézek majd ki mint egy I.világháborus rádiós katona. De még ezt is nekem
kellett kiharcolnom, mivel a dokinő nem tartotta vészesnek a “mellé
ütéseket”. Örömmel mondta, hogy látja? az EKG-n csak kétszer volt! Erre én
meg azt mondtam, hogy 30mp. alatt? Mert annyi ideig fut egy sima EKG. Szorozzuk
már meg a maradék 86370 mp-el mivel annyi marad még egy napból. Akkor is
kevésnek tartja? Na erre besértődött és elrendelt UH-tól Holterig mindent.
Nagyon helyes ez a dolga. Erre drága Mamikám azt mondaná, hogy ” Ne az én
f….mal üsse a csalánt!”
Azt már láttom, hogy nem itt fogom megtalálni a páromat, akivel az Élet
hátralévő részén együtt taposshatnánk a rögöket. A beérkező levelekből érdemes
lenne egy könyvet kiadni. Na nem csak a hozzám érkezőkböl mert az elég
csekélyke hanem úgy általában. A múltkor kaptam egy ilyet:Jó nő vagy de link.
Na az eleje egy kicsit túlzás de imádom az ilyen túlzásokat így ezzel semmi
bajom nem volt , viszont a második részét nem
értettem. A szót ismerem de ilyet azért kb. 27 éve nem mondtak rám. Talán a
középiskolában amikor nem mentem el egy megbeszélt buliba. Link? Na utána
olvastam a levelezésünknek a jóemberrel. Hátha megígértem neki, hogy ”
este ma várom a Nemzetinél…” de semmi. Semmi. Nem felejtettem el, nem
ígértem meg semmit, nem beszéltünk meg semmit… Akkor most mi van??
A másik amikor válaszolok egy levélre és megírom benne, hogy bocs de ez
szerintem nem mükődne, sok sikert bla-bla. Erre visszaír, gondolom mérgében
mintha nem is olvasta volna a levelemet, hogy nem is ilyen nőt keres és ne
levelezünk tovább. Erről beszéltem Nyuszómuszó! De ha ez kell az egóhoz, tőlem
nyugodtan.
Van aki instant üzikkel bombázz. Már kaptam annyi virágot meg virtuális csókot,
hogy nem tudom hova tegyem. Én visszakacsintottam 100x ,lassan már ticket kap a
szemem. De levelet nem ír. Ezzel mit kezdjek? Kacsintok egy általánost Megyek dolgozom egy kicsit.

Címkék:

2009 június 22. | Szerző:

Ez a dolog úgy van- mármint a társkeresősdi, mint általában
minden az életben. Adsz és kapsz is pofonokat. Persze nem akarattal, de egy
visszautasítás mindenképpen csalódást okoz a másiknak. Én nem hívok fel egy
számot, mert nem láttom már értelmét, hogy sokadszorra is elmondjam ugyanazt.
Pedig tudom, hogy várják.
Én meg hiába várok egy telefont, soha nem az a szám jelenik meg a kijelzőn. A
lányom szerint nyugodtan telefonáljak dehát mégis én vagyok a nő… Én még úgy
nőttem fel, hogy a nő csak reagál. Fogadja vagy nem a férfi közeledését. Ennek
ellentmond, hogy itt az oldalon már megtörtént, hogy én írtam először- de a
kivétel erősíti a szabályt. De kétszer semmiképp nem jelentkezem.
Tavasszal láttam egy filmet, könnyű limonádé egyszer megnézhető de akkor is
csak nőknek. Ott hangzott el az a bölcs megállapítás, hogy egyetlen oka lehet
ha egy férfi nem telefonál már pedig az, hogy “Nem kellesz eléggé”. 🙁 Különben ez volt a film címe is.
Hétfő, érettségi és még mi lesz a héten?

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!