2010 szeptember 25. | Szerző: condoleeza
Ez a hülye gép ló betűkkel ír és eltűnt a helyesírás ellenőrző progi is. Így kibújik a szög a zsákból, hogy nem vagyok egy Lőrincze Lajos. Na mindegy. Megjött a lányom barátja így lépnem kell a géptől, mert az Ő szobájában ülök. A párom ül a másik gép előtt. Így én azt hiszem leülök a mosogató elé. Ott a helyem. A kedves elmosogatott és csinált ma egy gyönyörű falat az Anyám szobájába. Sokat dolgozott vele de én egész héten a hétvégét várom, hogy együtt legyünk és a mai nap is hiányzott. Estére meg ez a közönséges nő feltette a koronát. Most azt mondaná, hogy irigy vagyok. Jó, mi? Nem azt mondja, kegyes hazugságként, hogy Te szebb vagy, hanem azt, hogy irigy vagy. Ez jól esik.
Könnyes lett a szemem, erre azt mondta milyen ronda a szemed, tiszta véres. Könnyes volt. De kit érdekel? Majd leírom nektek mi a véleménye a prostikról. Nem az mint nekem. Érzelem? Van akinek irántuk vannak érzelmei. X út mellett a rekettyésben. Ízlések és pofonok. Valamit biztos tudnak, amit egy átlag nő nem. Mondjuk én sem keresek jól és nem cégvezető vagyok de eszembe sem jutna öt rugóért szét dobni a lábam valami retkes, bunkónak. Lehet, hogy élhetetlen vagyok.
2010 szeptember 25. | Szerző: condoleeza
Féltékeny vagyok. Ez tény. Aki szeret az félti azt amit-akit szeret,
félti, hogy elveszití. Szerintem ez a normális. Ha már teszel rá, hogy a
másik esetleg félre kacsintgat ott már baj van. Veled. Az érzelmeiddel.
Úgy bámulta a nőt, hogy a szemeiből úgy láttam képzeletben már rajta is van. Ja, közben fogta a kezemet és észre sem vette, hogy Én Őt bámulom. Persze szóvá tettem, persze megsértődött. Én vagyok a rossz, a beteges, a gyanakvó stb… Mit kéne ilyenkor tennem?? Meggyőződésem, hogy ha hétfőn bemenne hozzá a munkahelyére és, így szólna: Hé, cowboy, összecuccolunk? Mondjuk hozzám. Tiéd lehet a seggig érő festett szőke hajam tulajdon joga. Nem sokat teketóriázna. Innen lépne az biztos. Ja, hogy a gyerekem kötődik hozzá? Ja, hogy az Öcsém barátként kezeli? Na és? Egy ilyen luvnya miatt botítana mindent. Mert férfi. Minden férfi ilyen. Az. Higyjétek el.
Kivétel az Apám volt aki 38 évig tűrte Anyám stílusát kizárólag a kölykei, az Öcsém és Én miattam.
2010 szeptember 10. | Szerző: condoleeza
Hát elkezdődött. Nélkülem. Meg volt az évnyitó az első tanítási nap és én nem kellettem már hozzá úgy mint azelőtt.Felnőtt. 21 éves nő. Hihetetlen még ha leírom is. Borzasztóan hiányzik. Persze a fehér blúzt még együtt vettük meg de Ő fizetett és Ő választott, gyakorlatilag egy garde voltam csak ott.Vállalkozási Főiskola első éves hallgatója. De hol is kezdődött?
A bölcsibe utált járni. Nem értette miért kell az otthoni fészekből elmenni és még bugyit is cserélni.Aztán az ovi. Oda szeretett járni bár volt olyan, hogy fogta a nadrág kantárját és E/3-ban azt mondogatta: hazamegy… Mint az E.T. : haza…
Az iskola. A kisiskola. A legszebb évek. Imádta. Szorgalmas volt. Betegen is azt számolgatta mikor mehet már újra. Az első évnyitó. A sok lakli nagy gyerek között jöttek ők a kicsik egymás kezét fogva a másik kezükkel a ruhájukat morzsolgatták és Demjén énekelte az iskolatáskát.Akkor valami nagyon szorította a torkomat és égett a szemem, aztán csak legördült egy könnycsepp.Közös lecke írások, kikérdezés- gyönyörű volt. Nagyon közel álltunk egymáshoz.Középsuliban a kamaszos problémák.Már egyedül tanul de néha megírtam egy-egy házi feladatot. Megjegyzem ötösre :)) Ez a múlté. Most már egyedül csinálja mindezeket. Kicsit szomorú a szívem. Vigyázzatok anyák! Nagyon hamar felnőnek és kirepülnek. Az űrt amit hagynak semmi és senki nem pótolhatja.
2010 augusztus 30. | Szerző: condoleeza
A 44 évesen megtalált szerelem – ahogy azt a bevezetőben írtam – a másik szobában horkol. Én kijöttem mert nehezményezte, hogy lassan kerülök ágyba és Ő már aludna. Halkan jegyzem meg, hogy 22.30-kor értem haza a munkából. Ő 5-re. Ma fogorvosnál voltam , leszedte a koronámat kihúzott 2 fogat de a szerelem azt sem kérdezte meg, hogy vízen kívül tudtam-e valamit fogyasztani. Ja, azért azt megjegyezte, hogy olyan vagyok mint az öreganyja.
Mi lett belőle-belőlünk. Ha vissza olvasnám az első pár bejegyzést el sem hinném, hogy ugyanaz a pasas.Hozzám sem ér. Pedig elég nagy természetű férfi. Akkor kihez? A múltkor- mivel kiváló háziasszony vagyok mosás előtt kiürítettem a nadrágja zsebeit. És nicsak mit találok benne? Egy Viagrát. Na arra sem velem volt szüksége, mivel akkor is sex pause volt úgy két hete. Neki csak teljesítmény fokozásra kellhet, mert amúgy nincs problémája, sőt… Amikor megismertem reggelente úgy ébredtem, mintha fogassal a számban aludtam volna. Most meg… Persze van egy 32 éves leányzó aki gyakran szorul segítségre. Tájfutó ha jól tudom na azok bírják a hajtást. Mit mondott a szerelem amikor elé tettem a tablettát?
-Nem az enyém! Na ehhez mit szólsz? Akkor kölcsönadtad a gatyádat valakinek? Vagy belecsempészte az IRA a zsebedbe? Ki kérte magának és megsértődött. Ezt szokta ha nincs józan érve már. Mégsem tudom elküldeni. Beleszakadna a szívem. Mivel én szeretem. Nem akarok újra magányos lenni. Az voltan 10 évig. Már nem bírom egyedül. Tényleg kezdem megérteni azokat a nőket akiket régen megvetettem.Ragaszkodnak. Tudnék még mást is írni erről a ragaszkodásról de késő van megyek aludni a lányom szobájába. A szerelem hadd pihenjen nyugodtan. Jó éjt annak is aki megtisztelt az olvasásával. J.
2010 augusztus 26. | Szerző: condoleeza
Csak a fényszóróit láttam az autónak magam előtt. Lendületesen haladt, ügyesen manőverezett. Bár a 30-as táblánál legalább 70-nel ment tudtam, hogy soha nem tenné ezt, ha ezzel másokat veszélyeztetne de éjszaka volt és csak mi ketten voltunk a nagy éjszakában. Különben is úgy éreztem, hogy még innen is tudok rá vigyázni.Ez egy reflex lehet nálam. Azt akarom, hogy ez az autó előttem menjen és szemmel tarthassam mintha bármit is megelőzhetnék így.
Barbara hamar megtanult járni, ügyesen téblábolt cumival a szájában a játékai között.Néha elesett ha olyan kedve volt sírt ha nem folytatta tovább a “tevékenységét”.Ha sírt vigasztaltam, ha baja esett én rögtön ott voltam, amit lehetett megakadályoztam. Ma a cumiját az éjjeli szekrényem fiókjában őrzöm. Jó látni néha amikor előkerül a sok kacat alól. Biciklizni pont úgy tanult meg mint a kislányok. Kicsit nehezebben, több borulással. mint a fiúk. De hát a világ már ilyen. Van ami a pasiknak jobban megy :)) Láttam felnőni, szerelmesnek lenni, diplomát szerezni. Ott voltam az ágy mellett amikor kórházban volt és kaparó torokkal néztem a szőke göndör fürtjeit. Szeretnék még ma is pajzsként előtte állni bár már 23 éves. Már nem lehet.
Így csak mögötte tudok haladni az úton onnan tudom nézni mit, hogy csinál. Csak a szememmel tudom őrizni. A lelkemmel úgy látom, hogy egy szőke fürtös, öntudatos 2 éves ül az autóban, cumival a szájában és lendületesen halad az autóval.
Csak a cumi nehogy leessen, mert azért biztos lehajol.
2010 augusztus 24. | Szerző: condoleeza
Kedves Papa!
Azért írok épp most Neked, mert a napokban volt 20 éve, hogy a Mama utánad ment. Így legalább könnyebben el vagytok gondolom, hiszen egy életet töltőtettek együtt. Megbolondult a világ Papa. Nem találom benne a helyemet. Nem értem a világot. Vannak irtózatosan gazdag emberek- elképzelni sem tudod és vannak borzasztó szegény emberek- ezt el tudod képzelni. Kirakják őket az utcára, gyerekestől, mindenestől. A Bank nem enged. Ami jár az jár. Neki. A kisembereknek meg esetleg a pofája. Mennek az utcán az emberek a fülükből zsinór lóg ki és magukban beszélnek. Biztos nagyon fontos dologról lehet szó. Emlékszel? Gödön a Duna parton volt egy darab fülke és kiszolgálta az egész falut. Ja, és munkanélküliség van. Nagyon nagy. Egyik napról a másikra elveszíted a munkádat. Azt csinál Veled a munkáltató amit akar. Nekem például most csökkent a fizetésem. Nem Papa, nem nőtt – csökkent.
Emlékszel mennyit sétáltunk a határban? Nincs határ és nincs gödi erdő. Golf pálya van. Mi az a golf Papa? Hát a gazdag emberek sportja. Nem mehetek arra, mert magánterület. Hiába mondanám, hogy a Te unokád vagyok nem érdekli őket. Nem ismernek minket és a falut sem. Olyan gyütt-mentek, tudod… Viszont van biztonsági őr és az gyorsan kidobna. Mindenhol van. Még a bugyi boltban is. Áll a málé nagy pasas én meg válogatok a bugyik között. Röhögnöm kell.
Ha például ma sérvet kapnék félév múlva tudnának csak megműteni. Addig meg kínlódnék minden tüsszentésnél. Akit ma látsz a tévében beszélni, holnap kiderül, hogy lopott, csalt, hazudott. Már több politikus van börtönben mint pitiáner zsebtolvaj. Tojok a világra. Ti hiányoztok Nagyon és legjobban az Apu. De ha igaz amit a jó emberek mondanak ti vártátok Őt odaát. Akkor meg nem lehet nagy baj.Meglátogatlak majd hamarosan.Viszek Nektek virágot és elmesélem Neked a kedvenc viccünket.
Szerbusz Papa, pihenj tovább. Szeretlek. “Sasmadár.”
Milyen jó, hogy nem láthatod az életemet. Bele szakadna a szíved.
1 marha vagyok
2010 augusztus 20. | Szerző: condoleeza
Hurrá!! Sikerült kitörölnöm a tegnap esti, hosszas vajúdás után megszületett bejegyzést miután 45x megjelent és gondoltam elég lenne 1x. Nos eltűnt az éterben. Szép volt Judit… Nem tudom ki hogy van vele de nekem nehezen megy ez a blog bejegyzéses dolog. Még a főoldalamra sem tudtam kilyukadni.
Na mind1. Tegnap leírtam 46x, hogy a férfi akiről előzőleg írtam és “megtalált szerelmemnek” tituláltam teljesen elhidegült. Viszont jól érzi nálunk magát így egyelőre marad. Én, hogy maradék tartásomat is elveszítsem még örülök is neki. Egy kedves hozzászóló is pont így látja a helyzetemet. Ma voltunk bringázni mert a progijaink tök jók, tehát barátnak tuti lenne. Persze leestem a drótszamárról erre megkérdezte – Mit csinálsz? Gombászom. Nem segített feltápászkodni sem. Biztos halálosan szerelmes. Csak nem belém. Tavaly ilyenkor még “Istennők anyjának ” szólított. Azóta rájöttem, hogy anyámnak is mondaná, ha szegénykém nem kapna a szívéhez. Most megyek. Hát aki ezt elolvassa hamar el fogja felejteni. Nem túl tartalmas. Na pá. Jön a neheze- elküldeni.
2009 szeptember 16. | Szerző: condoleeza
Á Á, mégsem változtatok. Jól van Judit, fő a határozottság :))
2009 szeptember 16. | Szerző: condoleeza
Továbbtanulok. Kész. Eldöntöttem. Jó szakember voltam aztán hagytam magam sodródni az árral. Mi a francot keresek a mostani munkahelyemen?? Újból az egészségügyben szeretnék, akarok dolgozni. Kevés a pénz. Ja. Most lehet, hogy egy kicsit többet keresek de ebből sem jövök ki. Akkor nem mindegy? Ha saját magadat sem tudod becsülni ott már baj van. Most én nem tudom. Csak azt, hogy van valami amiben jó vagyok, amit szívesen csinálok, ahol szükség lenne rám. Pláne a mostani felborult, értékét vesztő világban. Az egészségügy a békasegge alatt van. Annyi a lelketlen, hozzá nem értő, kedvetlen az EMBER-t még csak nem is kereső személy a kórházakban, rendelőkben, hogy ihajj. Leérettségiztem. Szakmából kitűnően. Utána elvégeztem a bábaképzőt. Kitűnően. Van közel 15 éves gyakorlatom, amit nem máshol mint betegágy mellett ill. szülőágy mellett töltöttem. Most kitalálták, hogy ez nem elég legyen OKJ.-képzésem is. Hát lesz. Valszeg lesz olyan a vizsgáztatók vagy oktatók között aki feleannyi időt nem töltött beteg mellett mint én és biztos vagyok benne, hogy lesz olyan is akinek én tudnék olyan kérdést feltenni amire nem tudna válaszolni. Dehát ha kell akkor kell. Elkezdem a tanévet akárhogy is. Nem szülésznőként szeretnék dolgozni, a körzeti nővéri képzésre jelentkezem. Többet látok most benne és nincs éjszaka. Amellett nincs a maszek szülőnőkért folytatott gyomorforgató harc sem. Annak idején amikor abbahagytam akkor ez is rátett egy lapáttal. Hogy szülésznőként úgy kezdtek el kolleganők harcolni egy-egy tehetősebbnek tetsző anyáért mint a tigrisek. Köszönöm ezt én nem.Te csak gondolod, hogy a szülést mindig a természet indítja meg. No, no. Okos /?/ doktorok. Amikor nekik jó.Divatba jött a doktor mellé a szülésznő fogadás is. Ennek pont annyi értelme van mintha a pénzed az ablakon dobnád ki. Egészséges szülésnél a gyerek megszületik akárki van ott, mert ezt még a természet irányítja, ugyanis magától is képes rá a női szervezet. Pathológiás /kóros/ lefolyású szülésnél meg egyáltalán nem biztos, hogy az általad fizetett “személyzet” fog Téged vagy a gyereked megmenteni. Elkanyarodtam. Lényeg az, hogy nagyon nem szeretem amit most csinálok, hogy változtatni akarok. Ahhoz, hogy újra “nővér” legyek tanfolyam kell / ??? /. Meg lesz. Körzeti nővér leszek. Legalább 15 évre :)) Ott sem a paraszolvencia fog hajtani. A segítés. Azt szeretnék. Drukkolj nekem Te is aki most ezt olvasod, jó? Legközelebb elmesélem az undok mentős esetét. Őt ma láttam a Blahán. Segített az elhatározásomban.
Megváltoztatom a blog nevét. A condoleeza nem túl sikeres. De ki a fenét is érdekelne az USA volt külügyminiszterének keresztneve? Rajtam kívűl? Engem is csak azért mert nagyon dallamosnak találtam. Ennyi. Condoleezza-viszlát!
Szilvás-csokis süti, hajrá!!
2010 szeptember 25. | Szerző: condoleeza
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nekem két csodálatos nagymamám is volt. Most Nektek az apai Mamámról szeretnék mesélni. A napokban volt 20 éve, hogy elment.Kimentünk a temetőbe, mécses, virág, szalag- “Sosem feledlek, Juditka”, mindig így szólított. És nem találtam a sírját. Sehol. Nagyon fájó érzés volt. Mondjuk kinézem Anyámból és nagynénémből, hogy nem szóltak senkinek és nem hosszabították meg a sírhelyet. Nem tudom. Én úgy éreztem, hogy a Mama nem kíváncsi rám nem akarja, hogy odataláljak a végső helyére.Ültem egy sírkövön és nagyon sajnáltam magam. Rohadt egy helyzet volt. Aztán leraktam a virágot egy sírra és eljöttünk.
1920 körül született Letenyén. Aztán feljött egy Pest közeli faluba konyhalánynak. Megismerkedett nagyapámmal, akinek akkor már csonkolt volt a bal keze egy vonat baleset miatt.Papának volt hét lánytestvére és egy fiú. Egyetlen lánytestvére sem ment férjhez. Egy sem. Ki nem állhatták a nagyanyámat. A Papa a csonkolt keze ellenére kiváló szobafestő lett. Szerették egymást és hát megtörtént aminek akkor nem lett volna szabad. A Mamám teherbe esett Apuval. 1937-et írtak. El tudjátok képzelni? Haza nem mehetett, dolgozni nem tudott végig, senkit nem ismert a Papán kívül.A házasságot a család nem engedte. Mit élhetett át 37-ben , egyedül, pénz , támasz nélkül a pocakjában egy babával? De nem ment el a javasasszonyhoz, nem piszkálta magát, hogy elvetéljen. Vállalta Apámat és a szerelmet. Ehhez kellett bátorság. Aztán győzőtt a szerelem. A szülés előtt pár héttel összeházasodtak. A Mamán egy szép virágos nyári ruha volt, ült mert mégiscsak ott volt a pocak…Aztán megszületett az én csodálatos Apám akit tisztességben, becsületben felneveltel. Közel 40 évet éltek le együtt szeretetben a Papával. Nekem ez a love story. A hét boszorka meg magányosan öregedett meg. Gondoljatok most egy percre a Mamámra. Biztos örülne. Tóth Éva. Így hívták.
Oldal ajánlása emailben
X