2011 december 3. | Szerző: condoleeza |

Aztán jött az ostrom, 38 évesen azt hitte már nem lehet állapotos, másra gondolt -a női változókorra- így gyermekkel a szíve alatt élte át, hogy egy orosz katona megakarta erőszakolni, szaladt ahogy tudott az ura az utolsó pillanatban lépett közbe. Még aznap este visszajöttek a katonák ő a nagy pocakjával a varrógép alatt bújt el.68-ban disszidált elsőszülött fia Svédországba, ahol elfogadták a másságát és ott is élt haláláig.Kegyetlen lehet a  gyermekedet elengedni…De tudta, hogy ott jó helyen lesz. Ő temette el és utána ment el Ő is.

Bözsi nénit én Mamának szólítottam, mert Ő volt az én imádott drága nagymamám. Felnevelt négy unokát és még tanította járni az én gyermekemet is.Imádta a lányom a Dédit azt hiszem soha nem fogja elfeledni.Ha tudná mi az internet és tudná, hogy leírtam az élete fontosabb részeit, azt hiszem annyit mondana:hát ez meg milyen újabb hülyeség anyukám?

Mama azért ültem itt kint és írtam egész hajnalban, mert nagy gondjaim vannak.Nem lehetne,hogy visszagyere egy órácskára és beszélgessünk? Bent alszik egy férfi, akit Te már nem ismertél meg és bajban van a kapcsolatunk. El fog hagyni, azt hiszem. Tudom: és akkor mi van? Sok mindent kibír az ember anyukám, hallom, ahogy mondod. De én félek. Nagyon egyedül vagyok. Ahogyan Te is az utolsó éjszakádon. Nem ültem az ágyad mellett pedig ott lett volna a helyem. Emlékszem a drága arcodra, ahogy egy utolsó könnycsepp rászáradt. Hidd el soha nem felejtem el és nem bocsájtom meg magamnak sem.De ez nem változtat azon, hogy egyedül voltál. Ne haragudj.Hiányzol, nagyon. Jön a karácsony amit annyira szerettél. Még 90 évesen is csillogott a szemed.Kimegyek hozzád.Viszek angyalkát.Szeretlek Mama.