2011 december 3. | Szerző: condoleeza |

Egyszer ikerterhességét szakították meg. Nem hívtak orvost, mert az asszonyt nem akarták bajba sodorni. Feküdt az ágyon Bözsi néni és vérzett, nagyon vérzett. A régi lószőr ágybetét már átázott, az ágy alatt gyűlt a vér amikor megérkezett az apósa. Az öreg rohant orvosért. Az asszony nem adta meg a “segítő” nevét mert azt mondta:” Én mentem hozzá segítségért, nem ő jött énhozzám.” 

Nem arról volt szó, hogy ne szerette volna a gyerekeket. Nem arról, hogy felelőtlenül élt volna bele a világba.Háború volt, éhezés,nem volt védekezésre lehetőség és kikövetelték tőle a “kötelességét”. Élete végéig siratta az elveszejtett gyermekeit. Élete végéig vitte ezt a keresztet is.Aztán jött 44 ősze, az össznépi téboly. Amikor egyik ember úgy döntött, hogy a másikra csillagot tesz.Amikor egy embertelen világban elkezdtek embereket összeszedni csak mert ők mást vallanak, hisznek. A többség gyorsan félrefordította a fejét a tömegek láttán az utcán amikor vonultak. Gyorsan elfelejtették évtizedes szomszédjaik nevét is.

Bözsi néni nem. Nem azért, mert hős volt. Nem azért, mert hasznot húzott belőle, ahogy oly sokan. Emberségből.Ő tudta, hogy ez csak egy bolond világban lehet és ő nem bolond. Egy házaspárt rejtegettek a sógora házában, persze a neheze itt is neki jutott. Élelmezni feltűnés nélkül plusz két embert. Meglátogatni a sógorát hetente 2-3x. Fürkész tekintetek jártak akkoriban mindenfelé. Hát hova viszi V.-né azt a teli szatyrot? Csak nem megint a Pistáékhoz megy? Nem tudom mit adtak, adtak -e egyáltalán valamit a köpőlegyeknek de sokan voltak.Többen mint a segítők. Hosszú szervezkedés, éjjeli sus-mus után meg lett a két hajójegy a szabaduláshoz. Kérdezték az asszonyt miért csinálta, hiszen ott a két gyerek, láthatta nem egyszer a Duna-parton felállított embereket, akkor miért? Azt mondta mit kellett volna csinálnom? Hagytam volna magukat is odaveszni? De nem sikerült, az a két ember nem szállt fel a hajóra soha, elkapták őket is. 94 évesen ment el Bözsi néni. De nem múlt el úgy hosszabb idő, hogy ne beszélt volna róluk és soha-soha nem mondta ki a nevüket.