2011 december 3. | Szerző: condoleeza |

 Első gyermekét aki fiú lett nagyon szerette Bözsi néni, nagyon nehezen hozta a világra de a legkedvesebbje volt. Más volt mint a többi gyerek és más mint a többi férfi. Nem érdekelték a nők. Ez apja szemében a legnagyobb bűn volt. Megbocsáthatatlan. Látta, hogy felesége szíve közepén az a gyermek van, már ez is baj volt és amikor az évek múltával szörnyű gyanúja beigazolódni látszott nem fért meg egy helyen a fiával. Utána még született két fiú gyermekük és egy lány. A kisebbik fiú amikor megbetegedett rohantak vele a kórházba, talán 1939-40 tájékán.Megmondták Bözsi néninek, hogy nem valószínű, hogy túléli az agyhártya gyulladást de ha igen, akkor sem lesz ép ember soha.Az asszony arra gondolt, rendben ez lesz a sokadik keresztje, viszi amíg él. De utána? Mi lesz azzal a beteg emberrel, ki viseli gondját? Sírt, együtt jártak be a kórházba az urával. Amíg ő szoptatott a férfi sétált az utcán. Az egyik szoptatás közben vette el az Úristen Andrást. Még a meleg tej folyt ki csöpp szájából, amikor vége lett. Az anyja végig a kezében tartotta. Majd az ablakhoz ment és leintett az urának, hogy vége…Egy ilyen  tragédiába bele kell halni. De Bözsi néni erős volt, hiszen el kellett temettetnie Andrist. Csakhogy nem ment a cipész szakma, ki csináltat cipőt háborúban? Sok helyen járt, sok elutasítást kapott. Végül rátalált egy temetkezési irodára. A tulajdonos nem keresztény vallású volt, hanem más. Ő mondta egyedül, hogy eltemeti a kisfiút és majd kifizetik ahogy tudják. Örökre hálás maradt neki.Mentek a háború alatt egyik albérletből a másikba. Az ura nem volt alkalmas katonának, munkája sem volt és a szeretet amit a férfi érzett de Bözsi néni nem a szeretet hiánya talán és az őrült féltékenység az alkoholhoz hajtották a férfit. Alkohol és kártya… Na akkor jöttek az igazán nehéz idők. Az alkoholtól felindultan követelte a házaséletet az asszonytól. Sokszor esett teherbe, sokszor spontán elvetélt, sokszor vajákos asszonyokhoz fordult, hiszen abban az időben hol volt orvos?