2011 december 3. | Szerző: condoleeza |

 A szomszéd gyerekek csak Bözsi néninek hívták. Nem lehet tudni honnan találták  ezt a nevet de a gyerekek már csak ilyenek. Ösztönösen szerették, látogatták Őt. Mindig csuda dolgokat csinált  Bözsi néni. Például tésztát gyúrt. Hát ilyet aztán végképp nem láttak a gyerekek. Volt, hogy csak úgy rádobta a nyers, gyúrt tésztát a tűzhelyre, megpirította és már lehetett is enni. Beszélgetett velük-ez is furcsa volt, hisz otthon nem szokás a gyerekekkel beszélni. A 80 éves traccsolt a 9 évesekkel. Nevetett még a könnye is csorgott ezt is szerették, olyan jó volt csak nézni is. Pedig sok könnye is lepergett ezalatt a 80 év alatt. 1907-ben született, második gyermeknek, egy fiú után. Nagyon szegény család volt, ezt csak fokozta amikor apját elvitték az I. világháborúba. Onnan sebesülten jött meg, rövid időn belül meghalt. Bátyja, aki felmászott a tetőre és a gázlámpa fényénél olvasott ,ha volt rá módja, nem tudni miért18 éves korában öngyilkos lett. Bözsi néni akkor volt 16 éves. 17 amikor az apja is meghalt. Szegénység, rajta kívül két kisebb testvér nem volt mese, sírás, ellenkezés-szigorú, rideg sváb anyja döntött: férjhez megy. Szerzett is vőlegényt egy cipészmestert. Így otthon egy éhes szájjal kevesebb és még segíteni is tudja őket. Nagyon szomorú kép az az esküvői kép, sokáig lehet nézni- szinte olvasható. A cipészfiú szerette a lányt, igaz szerelemmel és mindig tudta, érezte, hogy nem szeretik viszont. 54 éven át. Addig voltak házasok. Ki szenvedett jobban?