2010 október 12. | Szerző: condoleeza |

Jöttem egy kicsit megint sírni. A szerelem bent alszik az én szememre nem jön álom. Pedig ha ilyen későn fekszem szar az egész napom másnap. Mit csináljak? Ő Budáról költözött hozzánk Újpalotára. Lakótelep és minden ami ezzel együtt jár…Nehezen szokja meg én megértem, de mit tehetnék? Más lehetőségünk egyenlőre nincs, hogy együtt éljünk. Akkor nem lehetne egy kicsit simulékonyabb? Talán hagynom kellett volna a távkapcsolatot. Hétvége és kész… De van egy olyan érzésem, hogy akkor már nem lennénk együtt. Nekem a hétvégi kapcsolat amúgy is kevés. Nem 20 éves vagyok. Ma baj volt megint, hogy későn jöttem haza, sokáig dolgoztam. Ezzel mit csináljak? Hagyjam ott? Akkor mi lesz. Mínusz 73000 ft. Aztán? Egyenlőre nem találok mást. Miért nem megértőbb, kedvesebb? Persze ő a régi lakhelye mellett dolgozik, a régi barátnők, ismerősök közelében. Reggel elmegy, minden OK. aztán úgy jön haza mint aki citromba harapott. Kötözködik. Mintha pár jóakaratú ember agymosást csinálna nála. Vele? Lakótelepen? Havi 73000 a közösbe? Jó ez Neked Csabi? És ehhez hasonlókat tudok elképzelni. Vesz nekem egy mosogatógépet. Nagyon örülök neki. De ebből a pénzből elmehetünk volna kettesben egy hétvégére úgy, hogy senki nem  pofázik a kettőnk dolgába. Ráfért volna a kapcsolatunkra.