2010 október 1. | Szerző: condoleeza |

Írt egy kedves hozzászóló, hogy reméli elkezdem amit akartam. Köszönöm Neki, hogy ezt írta, mert nagyon jólesett. Úgy néz ki belevágok, pláne ha megkapnám az állást a rendelőben. Akkor muszáj. Végtére is nem tanultam még eleget és mit számít a 15 éves gyakorlat? A lényeg, hogy EU. szerint így kell csinálni, lehet fizetni / 300.000 ft / ez valahol biztos jól jön. Én meg mehetek gyakorlatra mint 16 évesen. Jó, hogy fityulát nem kell kötni, mert azt utáltuk. Na, jó szülészet- nőgyógyászatból én felmentést kapok és a vizsgát is letehetem az órákon való részvétel nélkül is. Visszatérve a tanulónővéri rucihoz, nem vehetünk fel fekete bugyit a köpeny alá, mert intő. Kötelező volt a feltűzött haj és a kikeményített fityula. Csak fehér kismama cipőt hordhatunk, abból is a hosszú szárút. Ha késésben voltál, már pedig én gyakran benne voltam öröm volt a térdedig fűzőgetni a cipőt. Krétával csutakoltuk át, ha nem mostuk ki időben, hogy szép fehér legyen. Történt mindez a múlt század 80-as éveinek elején. Hihetetlen.

Most hallgatom X-szer az “El condor pasa” című számot. Az eredeti Peruit.Nézem a csodás képeket és nagyon mehetnékem van. Pedig többek között oda sem valószínű, hogy valaha eljutok. Annyi mindent képzeltem fiatalon a világba és az életembe, hogy ha most rágondolok, hogy mennyi minden nem vagy másként történt elszorul a szívem. Milyen jó, hogy nem tudod előre a sorsodat.

A blogozás sem megy úgy, mint tavaly de jó valahol “kiömleni”. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…Kicsit olyan mintha beszélgetnék. Igazából a körülöttem élőkből nem sokukat érdekli, hogy mi van velem, a fejemben, a lelkemben. Majd egyszer írok Nektek Anyámról egy értekezést. Érdekes lesz. Jó lesz leírni, hiszen egy ismerősnek mégsem mondhatsz el mindent. Nekem nincs ilyen ismerősöm. Azon rágódom, hogy a kedves vajon egy évig szombatonként mit fog csinálni amíg én suliba vagyok? Ennyivel kevesebb idő jut egymásra. Aztán lehet, hogy ez csak engem izgat.