2010 október 1. | Szerző: condoleeza |

 Ma megkerestek egy gyermekorvosi rendelőből asszisztensi állás miatt. Elküldtem az önéletrajzomat, hátha… Soha nem dolgoztam rendelőben mindig a “tűz” mellett voltam, postop. osztályon vagy szülőszobán. Na ott volt pörgés. Ott tudtad minek keltél fel aznap reggel. Csodás érzés volt úgy ülni a buszon hazafelé, hogy tudtad valakinek segítettél te is benne voltál a csapatban.

Mindegy. Elmúlt. Nekem a rendelő kicsit túl nyugis, uncsi. Viszont nincs éjszaka és nincs hétvége és nincs akkora felelősség sem. Én igazából felnőtt háziorvos mellé vágyom, mert ott kijársz injekciózni, kötözni szóval van valami kapcsolatod a beteggel. Talán még néha azt is érezheted, hogy segítettél.A gyerekeket nagyon szeretem. A fogorvosom azt mondta, hogy egy gyerekorvos kb.10 évig úgy van vele, hogy csak ne ártson, ha már használni nem tud. Mivel a kicsi gyermek nem tudja elmondani mi fáj, mi a baj- csak találgat eleinte. Aztán csak bejön. A gyerek  / kicsi / partnered sem tud úgy lenni mint egy felnőtt a gyógyításban.

Reggel hallottam, hogy egy 22 hónapos babára ráesett a tévé és belehalt a sérüléseibe. Ez szörnyű. De az is, hogy szerintem egy 22 hónapos gyereknek már nem tud akkora sérülést okozni és főleg nem olyanokat egy ilyen baleset. Nem hiszem, hogy több méter magasról esett volna le a TV. Talán őt is megverte valamelyik állat szülője.Remélem kiderül.