2010 szeptember 25. | Szerző: condoleeza |

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nekem két csodálatos nagymamám is volt. Most Nektek az apai Mamámról szeretnék mesélni. A napokban volt 20 éve, hogy elment.Kimentünk a temetőbe, mécses, virág, szalag- “Sosem feledlek, Juditka”, mindig így szólított. És nem találtam a sírját. Sehol. Nagyon fájó érzés volt. Mondjuk kinézem Anyámból és nagynénémből, hogy nem szóltak senkinek és nem hosszabították meg a sírhelyet. Nem tudom. Én úgy éreztem, hogy a Mama nem kíváncsi rám nem akarja, hogy odataláljak a végső helyére.Ültem egy sírkövön és nagyon sajnáltam magam. Rohadt egy helyzet volt. Aztán leraktam a virágot egy sírra és eljöttünk.

1920 körül született Letenyén. Aztán feljött egy Pest közeli faluba konyhalánynak. Megismerkedett nagyapámmal, akinek akkor már csonkolt volt a bal keze egy vonat baleset miatt.Papának volt hét lánytestvére és egy fiú. Egyetlen lánytestvére sem ment férjhez. Egy sem. Ki nem állhatták a nagyanyámat. A Papa a csonkolt keze ellenére kiváló szobafestő lett. Szerették egymást és hát megtörtént aminek akkor nem lett volna szabad. A Mamám teherbe esett Apuval. 1937-et írtak. El tudjátok képzelni? Haza nem mehetett, dolgozni nem tudott végig, senkit nem ismert a Papán kívül.A házasságot a család nem engedte. Mit élhetett át 37-ben , egyedül, pénz , támasz nélkül a pocakjában egy babával? De nem ment el a javasasszonyhoz, nem piszkálta magát, hogy elvetéljen. Vállalta Apámat és a szerelmet. Ehhez kellett bátorság. Aztán győzőtt a szerelem. A szülés előtt pár héttel összeházasodtak. A Mamán egy szép virágos nyári ruha volt, ült mert mégiscsak ott volt a pocak…Aztán megszületett az én csodálatos Apám akit tisztességben, becsületben felneveltel. Közel 40 évet éltek le együtt szeretetben a Papával. Nekem ez a love story. A hét boszorka meg magányosan öregedett meg. Gondoljatok most egy percre a Mamámra. Biztos örülne. Tóth Éva. Így hívták.