2010 szeptember 10. | Szerző: condoleeza |

 Hát elkezdődött. Nélkülem. Meg volt az évnyitó az első tanítási nap és én nem kellettem már hozzá úgy mint azelőtt.Felnőtt. 21 éves nő. Hihetetlen még ha leírom is. Borzasztóan hiányzik. Persze a fehér blúzt még együtt vettük meg de Ő fizetett és Ő választott, gyakorlatilag egy garde voltam csak ott.Vállalkozási Főiskola első éves hallgatója. De hol is kezdődött?

A bölcsibe utált járni. Nem értette miért kell az otthoni fészekből elmenni és még bugyit is cserélni.Aztán az ovi. Oda szeretett járni bár volt olyan, hogy fogta a nadrág kantárját és E/3-ban azt mondogatta: hazamegy… Mint az E.T. : haza…

Az iskola. A kisiskola. A legszebb évek. Imádta. Szorgalmas volt. Betegen is azt számolgatta mikor mehet már újra. Az első évnyitó. A sok lakli nagy gyerek között jöttek ők a kicsik egymás kezét fogva a másik kezükkel a ruhájukat morzsolgatták és Demjén énekelte az iskolatáskát.Akkor valami nagyon szorította a torkomat és égett a szemem, aztán csak legördült egy könnycsepp.Közös lecke írások, kikérdezés- gyönyörű volt. Nagyon közel álltunk egymáshoz.Középsuliban a kamaszos problémák.Már egyedül tanul de néha megírtam egy-egy házi feladatot. Megjegyzem ötösre :)) Ez a múlté. Most már egyedül csinálja mindezeket. Kicsit szomorú a szívem. Vigyázzatok anyák! Nagyon hamar felnőnek és kirepülnek. Az űrt amit hagynak semmi és senki nem pótolhatja.