2010 augusztus 26. | Szerző: condoleeza |

Csak a fényszóróit láttam az autónak magam előtt. Lendületesen haladt, ügyesen manőverezett. Bár a 30-as táblánál legalább 70-nel ment tudtam, hogy soha nem tenné ezt, ha ezzel másokat veszélyeztetne de éjszaka volt és csak mi ketten voltunk a nagy éjszakában. Különben is úgy éreztem, hogy még innen is tudok rá vigyázni.Ez egy reflex lehet nálam. Azt akarom, hogy ez az autó előttem menjen és szemmel tarthassam mintha bármit is megelőzhetnék így.

Barbara hamar megtanult járni, ügyesen téblábolt cumival a szájában a játékai között.Néha elesett ha olyan kedve volt sírt ha nem folytatta tovább a “tevékenységét”.Ha sírt vigasztaltam, ha baja esett én rögtön ott voltam, amit lehetett megakadályoztam. Ma a cumiját az éjjeli szekrényem fiókjában őrzöm. Jó látni néha amikor előkerül a sok kacat alól. Biciklizni pont úgy tanult meg mint a kislányok. Kicsit nehezebben, több borulással. mint a fiúk. De hát a világ már ilyen. Van ami a pasiknak jobban megy :)) Láttam felnőni, szerelmesnek lenni, diplomát szerezni. Ott voltam az ágy mellett amikor kórházban volt és kaparó torokkal néztem a szőke göndör fürtjeit. Szeretnék még ma is pajzsként előtte állni bár már 23 éves. Már nem lehet.

Így csak mögötte tudok haladni az úton onnan tudom nézni mit, hogy csinál. Csak a szememmel tudom őrizni. A lelkemmel úgy látom, hogy egy szőke fürtös, öntudatos 2 éves ül az autóban, cumival a szájában és lendületesen halad az autóval.

Csak a cumi nehogy leessen, mert azért biztos lehajol.