2009 június 22. | Szerző: condoleeza |

Tele vagyok gondokkal, problémákkal. Hazajövök és itt vár a
levele. Pár kedves szó és figyelem, figyelem. 1x találkoztunk és ma amikor
borult a bili tudtam, hogy felhívhatom meghallgat, rá fog érni és tud olyat
mondani, hogy megnyugodjak. Egy alkalom után. Nem tudom, hogy lesz tovább néha
nagyon előre szaladok gondolatban, nyilván az idő majd ezt is eldönti. Hétvégén
találkozunk nem tudom melyik nap, hol, merre megyünk- csak legyen jó idő és
tudjam a hátam mögött a “Budapest” táblát. Kattog az agyam,
gondolkodom pedig mondják, hogy a nőknek nem kéne csak arra figyelni, hogy
kilégzés-belégzés
Nem szeretnék elsietni dolgokat. Nem sok értelme lenne. Aztán ki tudja?
A tettek beszéljenek ne a szavak. Ja. Ezt is lehet legalább háromféle képpen
értelmezni.
Nem tudom. Viszont azt igen, hogy ha netalán csalódnom kéne újfent az legalább
annyira nem lepne meg mint amikor a kétballábast korizni tanítják és seggre
esik 1000x is. De ez most sikerülni fog. Muszály. Akarom. Most mennem kell.
Tudjátok a parkolóban melyik a magyartanár kocsija? A bal lada.
A katolikus suliban a tornatanárt? Tréningatya
A lányom hozta a suliból.