2009 június 22. | Szerző: condoleeza |

Evezős túrára készülünk Kisorosziba. Talán a jövő hétvégén
összejöhet. Felfelé hajóvontával megyünk, ott megalszunk egy éjszakát este
szalonnasütés meg minden és másnap lecsorgunk a Dunán. Lefelé nem vészes.
Felfelé már igencsak az lenne főleg azért, mert akárhogy ültetjük a társaságot
egy kenuba tuti kerül egy olyan ember akinek kár lapátot adni a kezébe. Két
dologra használja: vagy fejbe vág vele, de betyárosan, vagy olyan szinten
lapátolja a vizet a kenuba, hogy kész életveszély. Ilyenkor megkérjük, hogy ha
lehet csak üljön és nézelődjön. A lapátot tartsa maga előtt keresztben és
eszébe ne jusson vizbe meríteni. Vannak a tuti jobb-ill. balkezesek. Na ők meg
annyira erősen húzzák azzal a kezükkel a lapátot amivel írnak is, hogy kész
kabaré egyenesben maradni. Említett társunk alatt egyszer kigyulladt a sátor
is. Ő az aki mellé legszívessebben őrző-védő tagot állítanál. Bevett gyakorlat,
hogy a még parázsló tűzbe formás kis köveket rakunk azok átmelegszenek és
amikor a tűz teljesen kialudt már parázs sincs ráállítod a sátradat. Dupla
hálózsák, ráfekszel a kövekre / nem nyomnak, mert eligazítottad/ és hajnalig olyan
meleg van mintha kályhán feküdnél. Óriási találmány. Na ezt kollega is
kipróbálta mi viszont elmulasztottuk leellenőrizni a parazsat. Naná, hogy még
nem aludt ki teljessen. Ráállította a sátrat, akkor éppen barátnő is volt vele
gondolta meghitt meleget csinál. Ráfeküdt de kurva melegnek érezte, erre mondta
a csajnak cseréljenek helyet mégis csak Ő a nő… Na átégett a sátorlapja, a
hálózsák és azt vették észre, hogy füstöl a csaj kabátja. Kintről annyi
látszott, hogy csapdosnak belül mint az őrült, aztán arrébb bútoroztak. Reggel
meg síri hangon sorolta a kárát, hogy mi mennyibe került. A csaj kabátját nem
mondta de nem is láttuk többet.