2009 június 22. | Szerző: condoleeza |

 

Elment a lányom színházba. Na ez nem ilyen
egyszerű. Először is tegnap közölte, hogy vegyek Neki egy új blúzt, mert nincs
egy rongya se. Ez veszélyes vállalkozás de neki futottam. Persze nem tetszett
neki. Pontosabban ” ezt biztos nem veszem fel”. Vissza az áruházba
cserélni. Rohanás haza, hogy eltudjon készülni. Közben rájött, hogy a cipő töri
a lábát, erre: anya tágítsd kicsit! Én vizes zoknit felhúzom bele a tűsarkúba
és séta le-föl. Rájöttem, ha leguggolok úgy jobban tágítom. Nem tudtam sokáig
guggolva tágítani, mert vasalni kellett a kosztümöt. Újabb fordulat
következett, mert kitalálta a magzatom, hogy átmegy a barátjához és együtt
mennek a színházba. Oda viszont Ő nem öltözik puccba. Tehát csomagoljam a
frissen vasalt kosztümöt+blúzt+tágított cipőt. De nehogy valami gázos
szatyorba! Tescós kizárva. Na, gondoltam ez szép lesz.Induláskor: bérlet? meg
van,színházjegy? a fiókban. Nem baj mondtam ott legalább biztos nem hagyod el.
Végül is elindult, remélem tetszeni fog Neki.