Szóval leszálltunk Londonban. Eddig OK. Viszont a
lámpa nem aludt ki, sztyuik is maradtak a helyükön bekötözve. Na, ilyenkor mi
van? Azt láttam, hogy a puszta közepén állunk, lépcsőt nem tolták a géphez a
targoncások sem jöttek a cumokért.Kapitány beszélt valamit a úri közönséghez,
de mivel mi németül beszélünk csak annyit értettem, hogy plííz meg sorry… Ez
nem sok. Viszont, ha ezt
méter
csajt és kérje meg angolul, hogy mondja el németül mi is van ilyenkor. Erre
magzatom annyit mondott, hogy Nem. Ilyenkor nekik sincs koslatás,úgy sem jönne.
Mondom szép! Ezért tanítatlak már 12 éve németre? Hálátlan. Gondoltam akkor
átpisszegek a csíkos pólós dagi pasinak, mert hallottam, hogy ő magyarul
dumált. Az első Pssszzzttt!!! után a lányom úgy nézett rám, hogy inkább nem
folytattam. Na gondoltam mindjárt lábikra görcsöm lesz. Ez tuti. De kezdtem
úgy érezni, hogy a mosdóba is ki kell mennem. Az a dög lámpa meg csak nem aludt
ki. A sztyuik arcukon békés mosollyal, olyan fegyelmezetten ültek velünk
szemben és szemlélték az utasokat, mint anya a hülye gyerekét. Na ezek jól
vizsgázhattak anno. Hülye eminensek. Na jó akkor megeszem a maradék pogácsát.
Kotorászni kezdek akarom lenyitni az asztalkát, hát nem kiszúrt a röntgen
szemével az egyik? És már mondta is
neked dumál, fejezd már be!!
Arra gondoltam, hogy a kapitány rossz toronnyal beszélt és most a Spitzbergákon
vagyunk. Ott tanakodnak biztos a fülkében hogyan tovább. Kapitány: Szerinted ez
London? Első tiszt: Nem tudom, most repültem először. 40 percig ültünk így a
gépen, közben leállították a hajtóműveket, ettől rosszabb lett minden, mert
olyan síri csend lett, hogy csak na. Végül megérkezett a lépcső kiszállhatunk és
a személyzet olyan boldogan, nyugodtan köszönt el mintha az év legjobb
bulijáról jönnénk el. Ezeket, hogy válogatják ki?
Aztán kint a terminálban megtudtuk, hogy egy ökör behajtott az épületbe és
felrobbant. Lezárták az egészet, gondolom, ha valami nagyobb gebasz lett volna
repültünk volna tovább. De még ez sem vette el a kedvemet a repüléstől. Imádom
még nézni is a gépeket.
Egyszer meg Korfura repültünk. Leszállás előtt mindent
összeszednek a sztyuik, semmi nem marad elől. Igenám, de egy hülye gyerek a
colás dobozát nem adta oda. Valahogy kint maradt. Nem tudom, hogy nyitva vagy
csukva volt-e a doboz- szerintem zárva lehetett. Ahogy a gép ereszkedni
kezdett, márpedig Korfun elég kicsi a reptér így igen meredeken látott neki a
colás doboz úgy elkezdett repdesni mint a gázos lufi, ha leveszed róla a gumit
utasokra. Volt olyan sivalkodás az időssebb korosztályból, hogy csak na. Nekem
meg nagyon kellett röhögnöm. Egy nő követelte a srác apjától leszállás után,
hogy fizesse ki majd a tisztitószámlát. Szegény srácnak akkorát vágott a fejére
a Papa, hogy csak úgy nyekkent. Közölte vele, hogy lesheti mikor kap
legközelebb colát.
Valamit ma is kellene dolgoznom, úgy hogy visszatérek a szürke hétköznapokba.