2009 június 22. | Szerző: condoleeza |

Ma elég szomorú az idő, túl jókedvre amúgy sincs sok okom.
Ilyenkor gyakran elnézegetem a régi nyaralások képeit. Az kicsit segíteni
szokott mindig. Legutoljára Londonban és Párizsban jártunk a lányommal és az
unokahúgommal. Leírhatatlan helyek. Gyönyörűségek. Két hét alatt annyi mindent
láttam, hogy az utolsó nap már úgy éreztem, hogy több nem fér belém. Nem tudok
már ennél többet befogadni. A Louvre, a British, a Tower, az Eiffel-torony a
Diadalív a Mona Lisa a Westminster Apátság, elképesztő helyek. Párizsban a
Disney boltban Hófehérke üveg cipellője, különböző méretekben. Ennyi boldog,
önfeledt FELNŐTT embert még nem láttam. Rám való Hófehérke ruha is volt, üveg
cipellővel. Imádtam. De a lányom azt mondta, ha nem teszem le azonnal és nem
viselkedem csendessebben akkor a szállodában találkozunk.
De el kellet jutnunk először Londonba. Persze fapadossal, ami nekem külön jó
mivel a hosszú lábaim nem igen férnek el ezeken a gépeken. Persze aznap mentünk
/ 2007/ amikor megint hallattak magukról a banditák és hova hajtsanak be
teherautóval meg robbanó dolgokkal, mint arra a reptérre ahova tartottunk. Majd
leírom, hogy ez milyen plusz megpróbáltatást jelentett amúgy is meggyötört
lábaimra.