Írt nekem egy kedves fickó, hogy nem meséltem el
neki a vidám indián történetét. Íme.
Kapcsolgattam a csatornák között, amikor a Discoveryn megláttam az indiánt a
Grand Kanyonban. Éppen arról beszélt, hogy milyen boldog és nem csak Ő, hanem
az ősök szellemei is a vadászmezőkön. Hoppá mondom, ilyet ritkán lát az ember.
Az összes indián filmben csak komoran és /vagy dühössen lettek ábrázolva. Azért
arra kíváncs lennék, honnan tudja, hogy az ősök vidámak odaát. Dehát ők esőt is
tudnak rendelni, így elképzelhető, hogy erre is van tehetségük. Gondoltam visszakapják
Amerikát, annak örül ennyire a nagy harcos. Be volt ám öltözve, toll meg
minden, ahogy kell.
Aztán hallom, ahogy mondja: előttünk a múlt az ősök emléke a nagy csaták
helyszíne stb… és körbe mutat a kanyonban, csodálatos táj, lenyűgöző naplemente,
ahogy mindig is láthatjuk ezt a gyönyörű helyet. Majd megfordul és azt mondja:
és itt a jövő, a bizonyosság, hogy mindez fennmarad /?!?!/ Majd meglátsz egy
építkezést, ahogy kell minden látható, kotrógép, teherautók minden. Úgyanis a
Grand Kanyonban teázó épül egy kiugró szirtre, hogy onnan lehessen
körbetekinteni