2009 június 22. | Szerző: condoleeza |

 

Írt nekem egy kedves fickó, hogy nem meséltem el
neki a vidám indián történetét. Íme.
Kapcsolgattam a csatornák között, amikor a Discoveryn megláttam az indiánt a
Grand Kanyonban. Éppen arról beszélt, hogy milyen boldog és nem csak Ő, hanem
az ősök szellemei is a vadászmezőkön. Hoppá mondom, ilyet ritkán lát az ember.
Az összes indián filmben csak komoran és /vagy dühössen lettek ábrázolva. Azért
arra kíváncs lennék, honnan tudja, hogy az ősök vidámak odaát. Dehát ők esőt is
tudnak rendelni, így elképzelhető, hogy erre is van tehetségük. Gondoltam visszakapják
Amerikát, annak örül ennyire a nagy harcos. Be volt ám öltözve, toll meg
minden, ahogy kell.
Aztán hallom, ahogy mondja: előttünk a múlt az ősök emléke a nagy csaták
helyszíne stb… és körbe mutat a kanyonban, csodálatos táj, lenyűgöző naplemente,
ahogy mindig is láthatjuk ezt a gyönyörű helyet. Majd megfordul és azt mondja:
és itt a jövő, a bizonyosság, hogy mindez fennmarad /?!?!/ Majd meglátsz egy
építkezést, ahogy kell minden látható, kotrógép, teherautók minden. Úgyanis a
Grand Kanyonban teázó épül egy kiugró szirtre, hogy onnan lehessen
körbetekinteni Mert tea nélkül nem megy. Nyilván
sok volt a panasz. Felmentek az emberek, miután összerakták rá a pénzt,
megnézték, majd így szóltak: Tea van?
Nincs- mondhatta az idegenvezető
Háát, akkor nem is érte meg annyira. Én még úgy tudtam, hogy évekre előre tele
vannak a csoportok akik elmehetnek a kanyonba. Akkor limitálták a forgalmat is
a kanyon védelmében. Most teázó épül. Ha már lesz teázó, akkor lesz ott ajándék
bolt is hiszen az építetőnek is van rokona. Honnan szerzett engedélyt?
” Eladó az egész világ…”
Még boldog indiánt is vehetsz Amerikában, ott tényleg végtelenek a lehetőségek.
Aztán lehet, hogy az indián, aki boldog a kanyonban egy svéd emigráns, csak
szolizott és rányomtak egy fekete parókát. Mindig szerettem volna végig menni
ezen a csodálatos helyen de így, hogy teázója is lesz még jobban izgat a dolog.