2011 december 3. | Szerző: condoleeza
Egyszer ikerterhességét szakították meg. Nem hívtak orvost, mert az asszonyt nem akarták bajba sodorni. Feküdt az ágyon Bözsi néni és vérzett, nagyon vérzett. A régi lószőr ágybetét már átázott, az ágy alatt gyűlt a vér amikor megérkezett az apósa. Az öreg rohant orvosért. Az asszony nem adta meg a “segítő” nevét mert azt mondta:” Én mentem hozzá segítségért, nem ő jött énhozzám.”
Nem arról volt szó, hogy ne szerette volna a gyerekeket. Nem arról, hogy felelőtlenül élt volna bele a világba.Háború volt, éhezés,nem volt védekezésre lehetőség és kikövetelték tőle a “kötelességét”. Élete végéig siratta az elveszejtett gyermekeit. Élete végéig vitte ezt a keresztet is.Aztán jött 44 ősze, az össznépi téboly. Amikor egyik ember úgy döntött, hogy a másikra csillagot tesz.Amikor egy embertelen világban elkezdtek embereket összeszedni csak mert ők mást vallanak, hisznek. A többség gyorsan félrefordította a fejét a tömegek láttán az utcán amikor vonultak. Gyorsan elfelejtették évtizedes szomszédjaik nevét is.
Bözsi néni nem. Nem azért, mert hős volt. Nem azért, mert hasznot húzott belőle, ahogy oly sokan. Emberségből.Ő tudta, hogy ez csak egy bolond világban lehet és ő nem bolond. Egy házaspárt rejtegettek a sógora házában, persze a neheze itt is neki jutott. Élelmezni feltűnés nélkül plusz két embert. Meglátogatni a sógorát hetente 2-3x. Fürkész tekintetek jártak akkoriban mindenfelé. Hát hova viszi V.-né azt a teli szatyrot? Csak nem megint a Pistáékhoz megy? Nem tudom mit adtak, adtak -e egyáltalán valamit a köpőlegyeknek de sokan voltak.Többen mint a segítők. Hosszú szervezkedés, éjjeli sus-mus után meg lett a két hajójegy a szabaduláshoz. Kérdezték az asszonyt miért csinálta, hiszen ott a két gyerek, láthatta nem egyszer a Duna-parton felállított embereket, akkor miért? Azt mondta mit kellett volna csinálnom? Hagytam volna magukat is odaveszni? De nem sikerült, az a két ember nem szállt fel a hajóra soha, elkapták őket is. 94 évesen ment el Bözsi néni. De nem múlt el úgy hosszabb idő, hogy ne beszélt volna róluk és soha-soha nem mondta ki a nevüket.
2011 december 3. | Szerző: condoleeza
Első gyermekét aki fiú lett nagyon szerette Bözsi néni, nagyon nehezen hozta a világra de a legkedvesebbje volt. Más volt mint a többi gyerek és más mint a többi férfi. Nem érdekelték a nők. Ez apja szemében a legnagyobb bűn volt. Megbocsáthatatlan. Látta, hogy felesége szíve közepén az a gyermek van, már ez is baj volt és amikor az évek múltával szörnyű gyanúja beigazolódni látszott nem fért meg egy helyen a fiával. Utána még született két fiú gyermekük és egy lány. A kisebbik fiú amikor megbetegedett rohantak vele a kórházba, talán 1939-40 tájékán.Megmondták Bözsi néninek, hogy nem valószínű, hogy túléli az agyhártya gyulladást de ha igen, akkor sem lesz ép ember soha.Az asszony arra gondolt, rendben ez lesz a sokadik keresztje, viszi amíg él. De utána? Mi lesz azzal a beteg emberrel, ki viseli gondját? Sírt, együtt jártak be a kórházba az urával. Amíg ő szoptatott a férfi sétált az utcán. Az egyik szoptatás közben vette el az Úristen Andrást. Még a meleg tej folyt ki csöpp szájából, amikor vége lett. Az anyja végig a kezében tartotta. Majd az ablakhoz ment és leintett az urának, hogy vége…Egy ilyen tragédiába bele kell halni. De Bözsi néni erős volt, hiszen el kellett temettetnie Andrist. Csakhogy nem ment a cipész szakma, ki csináltat cipőt háborúban? Sok helyen járt, sok elutasítást kapott. Végül rátalált egy temetkezési irodára. A tulajdonos nem keresztény vallású volt, hanem más. Ő mondta egyedül, hogy eltemeti a kisfiút és majd kifizetik ahogy tudják. Örökre hálás maradt neki.Mentek a háború alatt egyik albérletből a másikba. Az ura nem volt alkalmas katonának, munkája sem volt és a szeretet amit a férfi érzett de Bözsi néni nem a szeretet hiánya talán és az őrült féltékenység az alkoholhoz hajtották a férfit. Alkohol és kártya… Na akkor jöttek az igazán nehéz idők. Az alkoholtól felindultan követelte a házaséletet az asszonytól. Sokszor esett teherbe, sokszor spontán elvetélt, sokszor vajákos asszonyokhoz fordult, hiszen abban az időben hol volt orvos?
2011 december 3. | Szerző: condoleeza
A szomszéd gyerekek csak Bözsi néninek hívták. Nem lehet tudni honnan találták ezt a nevet de a gyerekek már csak ilyenek. Ösztönösen szerették, látogatták Őt. Mindig csuda dolgokat csinált Bözsi néni. Például tésztát gyúrt. Hát ilyet aztán végképp nem láttak a gyerekek. Volt, hogy csak úgy rádobta a nyers, gyúrt tésztát a tűzhelyre, megpirította és már lehetett is enni. Beszélgetett velük-ez is furcsa volt, hisz otthon nem szokás a gyerekekkel beszélni. A 80 éves traccsolt a 9 évesekkel. Nevetett még a könnye is csorgott ezt is szerették, olyan jó volt csak nézni is. Pedig sok könnye is lepergett ezalatt a 80 év alatt. 1907-ben született, második gyermeknek, egy fiú után. Nagyon szegény család volt, ezt csak fokozta amikor apját elvitték az I. világháborúba. Onnan sebesülten jött meg, rövid időn belül meghalt. Bátyja, aki felmászott a tetőre és a gázlámpa fényénél olvasott ,ha volt rá módja, nem tudni miért18 éves korában öngyilkos lett. Bözsi néni akkor volt 16 éves. 17 amikor az apja is meghalt. Szegénység, rajta kívül két kisebb testvér nem volt mese, sírás, ellenkezés-szigorú, rideg sváb anyja döntött: férjhez megy. Szerzett is vőlegényt egy cipészmestert. Így otthon egy éhes szájjal kevesebb és még segíteni is tudja őket. Nagyon szomorú kép az az esküvői kép, sokáig lehet nézni- szinte olvasható. A cipészfiú szerette a lányt, igaz szerelemmel és mindig tudta, érezte, hogy nem szeretik viszont. 54 éven át. Addig voltak házasok. Ki szenvedett jobban?
2010 október 13. | Szerző: condoleeza
Volt egyszer egy császárosom. Éjszakára mentem, őt délután műtötték. Lánc dohányos volt, aprócska babája is született emiatt. Meg ugye a császárban is szerepet játszott az idő előtt elöregedett lepény. De végül is aprócska már jól érezte magát egy inkubátorban- viszont az asszony… Tudni kell, hogy a bagósok egy nagyobb altatás után iszonyú módon tudnak köhögni. Szinte megállás nélkül. Ha hiszed, ha nem akkor csillapodik a köhögésük ha újra rágyújtanak. Na most anyuka minden addigi köhögősnél túltett. Szinte ugatott, megállás nélkül. Aludni, piheni egy szemet nem tudott. De a többi 43 asszony sem. Zengett a folyosó. A köhögéscsillapítókat felejtsd el, sz@rt sem érnek ebben az esetben. Hajnalra járt már az idő és az egész osztály ébren volt. Jöttek a mamák: Nővérke, holnap azaz ma lesz az indításom és nem aludtam egy szemet sem… Nővérke két napja műtöttek ez lehetne az első nyugodt éjszakám… Nővérke ez az első éjszaka, hogy nem szoptatok 3 óránként, szeretnék piheni… Akkor telt be a pohár amikor a frissen műtött köhögős hegvonalából az állandó hasprés miatt szivárogni kezdett a vér. Nyugtalan is volt, hiszen hiányzott Neki a bagó. Egyfolytában mondogatta, ha rágyújthatnék jobb lenne. Tartottam tőle, hogy valami dugi helyről előkapar egy cigarettát és az ágyban a gumilepedő felett rápipál. Elképzelni nem tudod, hogy az éjjeliszekrényen kívül milyen dugi helyeket kitalálnak… De hiszen az sem biztos, hogy reggel fel tud kelni- mondtam Neki. Nem volt több 45 kg- nál…Menni fog engedjen ki egy cigire. Mondtam, hogy ha ezt valaki meglátja én repülők. De higyjem el, minden rendben lesz. Egy mozdulattal kiemeltem az ágyból. Öregem ez a pici asszony még csak nem is szédült. Kisétáltunk a dohányzóba, betakartam a plédjével is leültem vele szemben és rágyújtott. Azt megtiltottam neki, hogy elájuljon.De be voltam tojva, hogy viszem vissza, ha lefordul a székről. A második slukk után megszűnt a köhögés, elcsendesült az osztály.. Rám nézett és ennyit mondott: köszönöm nővérke. Ezt nem hiszem, hogy tanítani fogják az OKJ-n.
2010 október 12. | Szerző: condoleeza
Szó ami szó, 82-ben nem kellett ahhoz jogász, hogy megtanítsa emberileg mi az ami elvárható egy nővértől. Julika néni az ápolástan tanárnőnk, aki jómaga is nővér volt 30 évig, egyszer és csak egyszer kellett elmondania : minden beteg ágya mellé úgy állj oda, mindegyikhez úgy nyúlj hozzá mintha a saját Anyád vagy Apád feküdne ott. Úgy ad be az injekciót, úgy fürdess, ahogy azt Te is elvárnád fordított helyzetben. Egyszerű játék: elképzeled, hogy jómagad fekszel az ágyban. Mind a 25-en megértettük. Ilyen egyszerű. Mást is mondott Julika néni pl.: nincs fekete bugyi, nincs faklumpa de ezeket nem fogta fel tinédzser agyunk. Valahogy törlődött. Fene nagy emberségemben aztán néha őrült dolgokat is csináltam.
2010 október 12. | Szerző: condoleeza
Na beiratkoztam a suliba, hogy 14 év betegágy/ szülőágy melletti gyakorlat után diplomás / ? / ápoló legyek. Mert így lehet csak dolgozni most már. Volt egy jogismeret óra, azaz 9-től 12-ig beszélt egy jogász arról, hogy kinek mi a joga. Pl.: a beteget nem vetkőztetjük le csak a szükséges mértékben. Eddig sem tettem. Mert van bennem jóérzés jogi ismeret nélkül is. Nem lehet beteget várakoztatni csak indokolt esetben pl.:műtét. De azért, mert azt meséled, hogy milyen volt Bélával az éjszaka ezért nem lehet, ez etikai vétség. Eddig sem várakoztattam beteget. Mindig úgy voltam vele, mi van ha súlyosabb az állapota mint ahogy első ránézésre látom? Mi van, ha megunja, hazamegy és ott történik vele valami? Ment is egyik telefon a másik után a dokinak, hogy húzza már a seggét az ambulanciára. Elmondta, hogy mit tehet meg a beteg, hogy milyen formában tagadhat meg kezeléseket. A hajléktalan addig maradhat a kórházban amíg ápolásra szorul, utána hiába nincs hova mennie el kell bocsátani. Fogas kérdést tett fel az egyik kollega: hajléktalan, nincs hova mennie, orvosi ellátást már nem igényel, ápolást sem-viszont: folyamatosan oxigénre szorul. Ez nála már egy állapot akkor sem javulna, ha kórházban maradna. Szerintetek? A jogász is vakarta az állát egy darabig, majd azt mondta, hogy el kell küldeni a kórházból. Akut ellátást nem igényel, mennie kell. Ez a jogszabály. De visszakerül nagyon hamar, hiszen így nem kap oxigént. Akkor felveszik, majd újra elküldik. Ugyan is hiába kapna hordozható palackot, annak az akksiját is fel kell tölteni de az utcán hova dugja be?
Beszélt másról is a jogász.Azt mondta, hogy a pasinak az élettársi kapcsolat annyit tesz, hogy szeretőm van. A nőnek meg azt, hogy majdnem férjnél vagyok…
Azt mondta neki az egyik elítélt a böriben, hogy “Ügyész úr, nekem itt bezártsági érzésem van! Jött is rá a válasz:Nem baj, azért van itt. Azért nagy arcok ezek a jogászok, van beszélőkéjük.
2010 október 12. | Szerző: condoleeza
Jöttem egy kicsit megint sírni. A szerelem bent alszik az én szememre nem jön álom. Pedig ha ilyen későn fekszem szar az egész napom másnap. Mit csináljak? Ő Budáról költözött hozzánk Újpalotára. Lakótelep és minden ami ezzel együtt jár…Nehezen szokja meg én megértem, de mit tehetnék? Más lehetőségünk egyenlőre nincs, hogy együtt éljünk. Akkor nem lehetne egy kicsit simulékonyabb? Talán hagynom kellett volna a távkapcsolatot. Hétvége és kész… De van egy olyan érzésem, hogy akkor már nem lennénk együtt. Nekem a hétvégi kapcsolat amúgy is kevés. Nem 20 éves vagyok. Ma baj volt megint, hogy későn jöttem haza, sokáig dolgoztam. Ezzel mit csináljak? Hagyjam ott? Akkor mi lesz. Mínusz 73000 ft. Aztán? Egyenlőre nem találok mást. Miért nem megértőbb, kedvesebb? Persze ő a régi lakhelye mellett dolgozik, a régi barátnők, ismerősök közelében. Reggel elmegy, minden OK. aztán úgy jön haza mint aki citromba harapott. Kötözködik. Mintha pár jóakaratú ember agymosást csinálna nála. Vele? Lakótelepen? Havi 73000 a közösbe? Jó ez Neked Csabi? És ehhez hasonlókat tudok elképzelni. Vesz nekem egy mosogatógépet. Nagyon örülök neki. De ebből a pénzből elmehetünk volna kettesben egy hétvégére úgy, hogy senki nem pofázik a kettőnk dolgába. Ráfért volna a kapcsolatunkra.
2010 október 1. | Szerző: condoleeza
Írt egy kedves hozzászóló, hogy reméli elkezdem amit akartam. Köszönöm Neki, hogy ezt írta, mert nagyon jólesett. Úgy néz ki belevágok, pláne ha megkapnám az állást a rendelőben. Akkor muszáj. Végtére is nem tanultam még eleget és mit számít a 15 éves gyakorlat? A lényeg, hogy EU. szerint így kell csinálni, lehet fizetni / 300.000 ft / ez valahol biztos jól jön. Én meg mehetek gyakorlatra mint 16 évesen. Jó, hogy fityulát nem kell kötni, mert azt utáltuk. Na, jó szülészet- nőgyógyászatból én felmentést kapok és a vizsgát is letehetem az órákon való részvétel nélkül is. Visszatérve a tanulónővéri rucihoz, nem vehetünk fel fekete bugyit a köpeny alá, mert intő. Kötelező volt a feltűzött haj és a kikeményített fityula. Csak fehér kismama cipőt hordhatunk, abból is a hosszú szárút. Ha késésben voltál, már pedig én gyakran benne voltam öröm volt a térdedig fűzőgetni a cipőt. Krétával csutakoltuk át, ha nem mostuk ki időben, hogy szép fehér legyen. Történt mindez a múlt század 80-as éveinek elején. Hihetetlen.
Most hallgatom X-szer az “El condor pasa” című számot. Az eredeti Peruit.Nézem a csodás képeket és nagyon mehetnékem van. Pedig többek között oda sem valószínű, hogy valaha eljutok. Annyi mindent képzeltem fiatalon a világba és az életembe, hogy ha most rágondolok, hogy mennyi minden nem vagy másként történt elszorul a szívem. Milyen jó, hogy nem tudod előre a sorsodat.
A blogozás sem megy úgy, mint tavaly de jó valahol “kiömleni”. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…Kicsit olyan mintha beszélgetnék. Igazából a körülöttem élőkből nem sokukat érdekli, hogy mi van velem, a fejemben, a lelkemben. Majd egyszer írok Nektek Anyámról egy értekezést. Érdekes lesz. Jó lesz leírni, hiszen egy ismerősnek mégsem mondhatsz el mindent. Nekem nincs ilyen ismerősöm. Azon rágódom, hogy a kedves vajon egy évig szombatonként mit fog csinálni amíg én suliba vagyok? Ennyivel kevesebb idő jut egymásra. Aztán lehet, hogy ez csak engem izgat.
2010 október 1. | Szerző: condoleeza
Ma megkerestek egy gyermekorvosi rendelőből asszisztensi állás miatt. Elküldtem az önéletrajzomat, hátha… Soha nem dolgoztam rendelőben mindig a “tűz” mellett voltam, postop. osztályon vagy szülőszobán. Na ott volt pörgés. Ott tudtad minek keltél fel aznap reggel. Csodás érzés volt úgy ülni a buszon hazafelé, hogy tudtad valakinek segítettél te is benne voltál a csapatban.
Mindegy. Elmúlt. Nekem a rendelő kicsit túl nyugis, uncsi. Viszont nincs éjszaka és nincs hétvége és nincs akkora felelősség sem. Én igazából felnőtt háziorvos mellé vágyom, mert ott kijársz injekciózni, kötözni szóval van valami kapcsolatod a beteggel. Talán még néha azt is érezheted, hogy segítettél.A gyerekeket nagyon szeretem. A fogorvosom azt mondta, hogy egy gyerekorvos kb.10 évig úgy van vele, hogy csak ne ártson, ha már használni nem tud. Mivel a kicsi gyermek nem tudja elmondani mi fáj, mi a baj- csak találgat eleinte. Aztán csak bejön. A gyerek / kicsi / partnered sem tud úgy lenni mint egy felnőtt a gyógyításban.
Reggel hallottam, hogy egy 22 hónapos babára ráesett a tévé és belehalt a sérüléseibe. Ez szörnyű. De az is, hogy szerintem egy 22 hónapos gyereknek már nem tud akkora sérülést okozni és főleg nem olyanokat egy ilyen baleset. Nem hiszem, hogy több méter magasról esett volna le a TV. Talán őt is megverte valamelyik állat szülője.Remélem kiderül.
2011 december 3. | Szerző: condoleeza
Aztán jött az ostrom, 38 évesen azt hitte már nem lehet állapotos, másra gondolt -a női változókorra- így gyermekkel a szíve alatt élte át, hogy egy orosz katona megakarta erőszakolni, szaladt ahogy tudott az ura az utolsó pillanatban lépett közbe. Még aznap este visszajöttek a katonák ő a nagy pocakjával a varrógép alatt bújt el.68-ban disszidált elsőszülött fia Svédországba, ahol elfogadták a másságát és ott is élt haláláig.Kegyetlen lehet a gyermekedet elengedni…De tudta, hogy ott jó helyen lesz. Ő temette el és utána ment el Ő is.
Bözsi nénit én Mamának szólítottam, mert Ő volt az én imádott drága nagymamám. Felnevelt négy unokát és még tanította járni az én gyermekemet is.Imádta a lányom a Dédit azt hiszem soha nem fogja elfeledni.Ha tudná mi az internet és tudná, hogy leírtam az élete fontosabb részeit, azt hiszem annyit mondana:hát ez meg milyen újabb hülyeség anyukám?
Mama azért ültem itt kint és írtam egész hajnalban, mert nagy gondjaim vannak.Nem lehetne,hogy visszagyere egy órácskára és beszélgessünk? Bent alszik egy férfi, akit Te már nem ismertél meg és bajban van a kapcsolatunk. El fog hagyni, azt hiszem. Tudom: és akkor mi van? Sok mindent kibír az ember anyukám, hallom, ahogy mondod. De én félek. Nagyon egyedül vagyok. Ahogyan Te is az utolsó éjszakádon. Nem ültem az ágyad mellett pedig ott lett volna a helyem. Emlékszem a drága arcodra, ahogy egy utolsó könnycsepp rászáradt. Hidd el soha nem felejtem el és nem bocsájtom meg magamnak sem.De ez nem változtat azon, hogy egyedül voltál. Ne haragudj.Hiányzol, nagyon. Jön a karácsony amit annyira szerettél. Még 90 évesen is csillogott a szemed.Kimegyek hozzád.Viszek angyalkát.Szeretlek Mama.
Oldal ajánlása emailben
X